Siem Reap, Angkor

Kambodzsa legjelentősebb látnivalójának ( Angkor ) városa: Siem Reap.

SIEM REAP

Siem Reap belvárosa az "Old Market" köré épült. A kis üzletekben árulgatja mindenki a portékáját reggel 10-től este 6 óráig.

Ruhanemű, gyümölcsök ...

húsok ...

és minden egyéb egy helyen.

A piacon működik varroda ...

de van pedikűr és manikűr részleg is...

Vagy tíz-féle rizs kapható ...

Szóval van minden.

Aztán este 6 óra körül mindenki nekiáll enni. Kinyitnak az éttermek, az utcai kifőzdék...

a piac bezár, és indul az össznépi etetés. Siem Reapben van egy étterem ...

ahol a tulajdonos tud magyarul ( és a személyzet is pötyög pár szót ). A képen ott van a száma, és az Old Market hátsó, a folyóval ellentétes oldalán található. Kis utcai étterem, ahol lehet venni a pultból is ételt, amit el is csomagolnak és elviheted, vagy be is ülhetsz és választhatsz étlapról is.

A főnök áll a pult mögött.

Ettünk pár helyen mielőtt ezt megtaláltuk. Nemcsak a magyar tudása miatt, de azt kell mondanom, hogy a legízletesebben főző éttermek egyike.

Kedvencem: a Fish Amok, amihez adnak olajon párolt morning glory-t is ( jobb oldal )...

Természetesen a fél dolláros sör elengedhetetlen. A bal oldali étel sima csirkés sült rizs. De bármit választhatsz az étlapról, nem fogod megbánni. A biztonság kedvéért naponta egy Fish Amok lecsúszott: curry-s, kissé csípős, fűszeres, isteni ... Ettem Fish Amok-ot máshol is, de ez volt a legfinomabb.

A városban mindenfelé vannak kis beülők, ahol halak tisztogatják a lábadat, mialatt elkortyolsz egy sört a nagy melegben.

Garantáltan Piranha-free

ANGKOR

Angkor kb. 10 km-re van/kezdődik Siem Reaptől, célszerű tuk-tukkal megközelíteni. Láttunk biciklis turistákat is, de a mosoly az arcukon nem volt természetes a 30 fokban. Igaz nincsenek dombok, de Angkor csodáinak a meglátogatása is igencsak kimerítő több napos program, emellett a biciklizés nem igazán hiányzik.

Siem Reapben egy tuk-tuk egész napra kibérelhető 15 USD-ért. Ezért az összegért a tuk-tukos egész nap szállítmányoz téged. Ismer mindent, a térképen tanácsokat ad, hogy mit és mikor érdemes meglátogatni. Elvisz az egyes helyekhez, a parkolóban megvár, míg megnézed a látnivalókat egész nap. Nem tolakodó, ott áll meg ahol kéred, és ott vár rád ahol kéred, napkeltétől, napnyugtáig.

Belépőt kell fizetni, ami 3 napra 40 USD/fő. 2 nap alatt bejárhatóak a térképen feltüntetett belső területek, de inkább 3 napot szánjunk rá, mert úgyis visszamennénk még.

A térkép alsó része felöl található Siem Reap, gyakorlatilag Angkor Wat felöl érkezünk. Két körre érdemes osztani a látogatást:

1) Első kör: Phnom Bakheng -> Angkor Thom -> Ta Prohm ->Angkor Wat

2) Második kör/nap: Preah Khan -> Neak Pean ( felejtős ) -> Ta Som -> Banteay Kdei

Első kör:

Ez a legnépszerűbb, a leglátogatottabb és a legjobban karban tartott rész.

Phnom Bakheng

Általában elhaladnak mellette a turisták, de érdemes bemenni, körülnézni.

Phnom Bakheng

Angkor Thom déli kapu ...

Angkor Thom déli kapu

Bayon - a legismertebb épületegyüttesek egyike. Kőből faragott emberi arc ábrázolások még mindig állnak a 12. századi építésük óta. Több szintes épületben a falakat mindenhol faragások borítják.

Az egyes szinteken folyosók ...

Bauphon - templom-hegy Angkor Thom falai között...

Bauphon - Angkor Thom

és az elefánt terasz ...

Autóbusz parkoló ...

és tuk-tuk parkoló ...

Ta Prohm - amikor a dzsungel birtokba veszi a várost ...

Angkor Wat - Angkor legtöbbet fényképezett része ...

Második kör:

Preah Khan

Itt is dolgozott a természet ...

Ta Som

Banteay Kdei

Banteay Kdei

TONLE SAP:

Ismét tuk-tukra szálltunk, és meglátogattuk a az úszó falut. Mert emberek élnek a Tonle Sap tó mellett is. Ez a tó a Mekong folyó természetes víztározója. Esős évszakban megtelik a tó vízzel, így a vízszint akár 4-5 métert is emelkedhet. Majd száraz évszakban a tavat tápláló folyó folyásiránya megváltozik, és a vízszint 4-5 métert apadva táplálja a Mekongot. Ezért a tó partján az emberek 8-10 méteres cölöpökre építik házaikat, evvel alkalmazkodva a vízszint változásához.

Kicsit zötyizős volt az út a /. számú főúttól a faluig, mivel nincs aszfaltos út a kb 6 km-s bekötő úton ...

Aztán később 20 USD/fő belépőt szedtek, a program egy kis hajókázást tartalmazott ...

A tavat egy kis csatornán lehetett elérni. Ezen a csatornán közlekedtek a turistákat és egyéb dolgokat szállító csónakok. Természetesen még halásztak is útközben az emberek, hátha nem elég nagy a forgalom. A vízszint - száraz évszak lévén - alacsony volt ...

A sertéstartás a vízen ...

játszótér a vízen ...

házak a vízen ...

élet a vízen ...

stresszes élet a vízen ...

aztán a visszafelé út sem volt akadálymentes, a csónakok gyakorlatilag első koccanásig mentek.

A végére teljesen beállt a csatorna, és mindenki úgy szállt ki a csónakból ahogy tudott ...

Sötétedésre értünk vissza Siem Reapbe, ahol már javában mindenki az esti étkezéssel volt elfoglalva.

Jó étvágyat!

Budapest - Siem Reap ( Kambodzsa )

Az útvonal:

1. Budapest - Frankfurt repülővel
2. Frankfurt - Bangkok repülővel
3. Bangkok - Aranyaprathet  ( Thaiföld ) busszal
4. Aranyaprathet - Poipet ( Kambodzsa ) gyalog
5. Poipet - Siem Reap taxi/busz

A Budapest  - Frankfurt menetrend szerinti Lufthansa járat több mint egy órás késéssel indult, mivel a frankfurti radar irányítás immáron sokadjára ismét meghibásodott. Kissé izgalmasra sikeredett az indulás, mivel pont a frankfurti transzfer idővel indult később a repülő, tehát nem volt valószínű, hogy elérjük a gépet Bangkokba.

Leszállás előtt a személyzet csak annyit mondott a csatlakozó járatokról, hogy siessünk, hogy elérjük. Hát végigfutottuk a frankfurti repülőteret, és éppen csak miránk vártak, hogy felszálljon a gép. Fél órás késéssel indultunk ... ismét.

Utaztunk már sokkal jobban felszerelt gépen is. Ez a járat biztos nem a Lufthansa büszkesége: eléggé lelakott volt a fedélzet, régi crt monitorok a sorok felett, általában színhibásak, látszott, hogy eljárt felettük az idő. Nem tudom a "Star Alliance" jelzőt miért is kapta a Lufthansa!

Hogy közelítsünk a végkifejlethez, sikerült körénk ülnie két tapló olasz családnak. Inkább a két férfi hordozta magán a taplóság jeleit. Nevezzük az egyiket Luigi-nak ( a kisebbik, alkoholista kinézetűt ), a másikat pedig Carlo-nak ( nagy darab bamba képű ). Szóval ezek 5 sor távolságban ültek egymástól, de nem átallottak egymással szinte kiabálva beszélni, átkiabálni az 5 sornyi utason. Az volt a legszebb, hogy Carlo ült előrébb, és ő fordult hátra Luigi felé, szóval Carlo mögötti utas fejétől cca 50 cm-re kiabált hátrafelé a sor közepéből cca 1 órán keresztül. Már ott megszerettem őket, és alig vártam, hogy törleszthessek nekik.

Sikerült gyorsan elaludnom, emiatt hamarabb fel is keltem, mint a többiek. Láttam, hogy közben Carlo és Luigi, hogy hogysem egymás mellé ültek a mögöttünk lévő sorba, pont a poggyásztartó alá. Békésen aludtak ... egészen addig, míg egy magyar turista felállt, hogy matasson a poggyásztartóban. Miközben a magyar turista felállt, véletlenül belerúgott Carlo lábába aki megébredt. Ezután felnyitotta a poggyásztartó fedelét, és mivel nem találta meg amit akart, ezért bosszúsan bevágta a fedelet, hogy csak úgy zengett. Erre Carlo határozottan felriadt, Luigi is megmozdult. A magyar turista úgy látta, hogy a fedél nem záródott megfelelően ( pedig igen ), ezért még kétszer határozottan úgy bevágta a fedelet, hogy Luigi is álmából felriadva nézte mi is történik.

A magyar turista békésen rájuk mosolygott, és visszaült a helyére.

Aztán leszállt a gép Bangkokban, Suvarnabhumi Reptér ...

Vártuk a csomagjainkat.... 

Nem jöttek. Csak egy értesítés jött, hogy menjünk a poggyászokkal foglalkozó irodába. Mentünk...

Kiderült, hogy poggyászaink még Frankfurtban vannak, mert a budapesti járat késése miatt nem volt idő az átpakolásra. Várhatóan, de nem biztosan másnap érkeznek a csomagjaink.

Mondtuk ez nem lesz jó, mivel akkor mi már Kambodzsában leszünk.

Hosszú huzavona után megbeszéltük, hogy utánunk küldik a csomagjainkat Siem Reapbe ( majd ha megérkeznek ). Addig vegyünk magunknak tisztálkodó szereket, alsóneműket - ezeket 100%-ban kifizetik számla ellenében, valamint vehetünk ruházatit dolgokat is, de azokat csak 50%-ban térítik meg.

Felettébb izgalmasnak ígérkezett a helyzet, mivel 30 fok körüli meleg volt, és mi, mint látható téli ruházatban voltunk.

Mivel már este 7 óra felé járt az idő, és másnapi busz indulásról még nemsok fogalmunk volt, ezért csak arra jutott időnk, hogy felkeressük a szállodánkat, együnk valamit, utánanézzünk a buszunknak és vegyünk tisztálkodó szereket.

Sajnos a szálloda körül nyitva lévő ruházati bolt nem volt, csak éttermek, utcai árusok ...

ezért ettünk, és alvás.

Másnap reggel téli ruházatban indulás a buszállomásra ...

Az állomáson a budhista szerzetesek szokásos élelem adomány gyűjtését láthattuk. 

A szerzetesek reggelente élelmiszer adományokat gyűjtenek, és az adományozóknak áldást osztanak.

A busz menetrend szerint ...

7.15-kor indult volna a 390-s számú buszunk, de 7.45-kor sikerült is elindulni. Légkondi volt, így nem volt zavaró ugyanabban a téli ruhában megkezdeni a harmadik napot is.

Aztán megérkeztünk Aranyaprathetbe. Leszállítunk a buszról, könnyedén, egy kis hátizsákkal a 30 fokba. Szerencse, hogy a határvárosban a határ mellett van egy óriási piac ( Rong Kluea ), ahol mindenféle ruházatot lehetett kapni, csak nem barnamedve-férfi méretben. Párom kapott egy "eredeti" NIKE piros rövidnadrágot, én pedig egy kissé szűk, ám ez volt a legnagyobb méretű terepszínű rövidnadrágot, amiben jól mutattam.

Egy kis kaja a piacon ...

ezután átgyalogoltunk a határon.

Kis vízum ügyintézés, egészségügyi nyilatkozat, shuttle-busz. Majd kerítettünk egy taxit, betársultunk két brit turista mellé fejenként 10 USD áron elvitt a taxi minket Siem Reap-be ( 2 órás út ).

A taxi belülről, amin több furcsaság is fellelhető ...

Nevezetesen:

• a sofőr folyamatosan telefonált miközben 60-110 km/h között mentünk;
• a sofőr folyamatosan dudálgatott az úton közlekedőknek, ezt jelzi a kormány duda részén lévő természetes kopás is;
• Kambodzsában jobb oldali közlekedés van, azonban ez a taxi is jobb kormányos!!
• tehát előzéskor nem lát ki az előtte haladó jármű mögül, ezért minden előzés kissé furcsa volt, de láthatóan a fickó nem először csinálta, és azért dudált folyamatosan, mert ugye látni nem látott előre a jobb oldali kormány miatt;
• vélhetően ez egy Thaiföldről importált taxi volt, mert ott van bal oldali közlekedés;
• ez jelzi, hogy Kambodzsában nem igazán fontosak a közlekedési szabályok.

Végül is szerencsésen megérkeztünk Siem Reapbe, a szállodáig vitt minket a taxi. Könnyebb volt az utazás nagy hátizsákok nélkül, de jó lett volna valami tiszta ruhát felvenni.

Este még Siem Reapben vettünk ruhákat, így nyugodtan vártuk a csomagjainkat, amik január 12-n meg is érkeztek.

Minden számlát összegyűjtöttünk, és sikerült megfejni a Lufthansát, úgy rendezték a kifizetést mint ahogy kell.

Kis kellemetlenséggel igaz, de végül is sikeresen elindult kirándulásunk Kambodzsába.

Schneeberg túra ősszel

Utolsónak tűnő napos időjárás előrejelzés, kristálytiszta égbolt, napsütés, nyugalom -> Schneeberg.

2076 m magas Schneeberg hegység C betű alakú. A hegy gerincre az egyik oldalon a Losenheimből induló ülőlifttel juthatunk fel ( 9-16 óráig üzemel ), a másik oldalon pedig a Schneeberg-bahn nevű hegyi vasúttal, ami Puchbergből indul, és ott jártunkkor az ünnep miatt nem üzemelt.

Mi az ülőlifttel próbálkoztunk rögtön érkezés után.

Az ülőlift végállomásától indulhat az igazi menet a Schneeberg legmagasabb csúcsára. A kiírások szerint ez onnan cca 2 óra alatt leküzdhető, de tapasztalat alapján laza tempóban ez akár 3,5 óra is lehet.
A kiinduló hely kb 870m-n található, az ülőlift végállomása 1248 m-n, a legmagasabb pont pedig 2076 m.

Egy kis étkezés a lemenő nap utolsó sugarainál...

vissza az ülőlifthez...

aztán irány szállást keresni.

Megnéztünk vagy 5 vendégházat, ahol mind vágni lehetett a dohányfüstöt. Végül találtunk egyet a völgyben lévő egyik kis faluban: Schneebergdörfl-ben. A környéken a legjobb árakat adta, üres volt, kissé lelakott, csak mi voltunk a vendégek. Kedves személyzet, jó hely, közel a turista útvonalhoz.

A szállásunk ablakából nyugodt kilátás a "célpontra":

Másnap reggel irány a hegy! A vendégház tulajdonosa adott térképet, és elmondta, hogy a faluból vezet egy csaknem egyenes ösvény fel a hegygerincre, gyerekekkel is jól járható, és kb. 2 órás út fel a hegyen. Aztán a gerincről fél óra a hegytetőn lévő kápolna ( ami egyben a hegyi vasút végállomása is ).   Gondoltuk, simán megjárjuk az utat, az egyetlen nyugtalanító dolog, hogy a falu 774 m magasan található, a cél 1810 m körül ... Nagy várakozással indultunk el reggel fél 9 körül.

A környéken annyi szarvasmarha legelészik, hogy mindenhol ügyelni kell, nehogy meglepényeződjünk. Mondanom sem kell a közbiztonságra nem fordítanak túl nagy energiát ... lehet a hegyi levegő az oka?!

Szóval elindultunk. A kép tetején, a hegygerinc bal oldalán, a levelek között látható egy kis pont ..., na oda indultunk. Van a gerincen odébb is egy kis pont, az egy másik vendégház.

Nem tűnt túl közelinek, de ha itt vagyunk, hadd szóljon!

Tartottunk attól, hogy a gyerekek nem bírják majd, de tévedtünk ... mint majdnem mindenben... :-)

Az út közel sem volt könnyű menet. Kezdetben ( beetetés ) megfelelően kitaposott széles ösvényvolt, ami egyre szűkült, és egyre nehezebben volt járható ahogy egyre magasabbra emelkedtünk a hegyen.

Lelki szemeink előtt láttuk a kápolnát ...

Eltévedni nem lehet, viszont a vendéglős által említett első 2 óra, az 3,5 órára sikerült. Végül is felértünk a Baumgartner Haus nevű hegyivasút megállóhoz ( 1322 m ).

Megpihentünk, majd indultunk a kápolnához tovább...

A kezdetben könnyebbnek tűnő terep egyre nehezebbé, a szintemelkedése egyre leküzdhetetlenebbé vált. A lenti képen látszik a hegyi vasút állomása...

A vendéglős által említett fél órából 1,5 óra lett.

A kápolnát mindíg valaki folyamatosan odébb tolta ...

 Viszont a kilátás gyönyörű volt. A fa mellett látszó kis faluból indultunk...

Aztán felértünk ...

egy kis kaja a menedékháznál ...

fényképezkedés ...

aztán a látkép ... A kis falu az előtérben Schneebergdörfl, és a piros ház mindjárt a falu szélén az, ahonnan utunk indult. A hátsó település Puchberg, ahonnan a hegyre felkapaszkodva a hegyi vasút indul.

aztán irány visszafelé. Honnan ...

hova...

Valamivel 2 óra után indultunk visszafelé, tartani lehetett attól, hogy besötétedik, mire leérünk ...
Hát besötétedett ..., és kb. az út felénél tartottunk. Úgy döntöttünk, hogy a hegyi vasút útvonalán ereszkedünk le a hegyről, mert igaz, hogy nem jártunk még azelőtt arra, de félhomályban egyedül a vasúti útvonal volt biztos. Arról nem beszélünk, hogy a két felnőtt résztvevő összes izma remegett már a fáradtságtól, és mint sokadszorra kiderült: lefelé sokkal nehezebb mint felfelé. Arról szintén nem beszéltünk, hogy gyerekeink lefelé még fociztak is, kővel dobálóztak, és ugráltak is. Egyedül a sötétedéskor fogták meg a kezünket, és vették észre, hogy elmúlt már 5 óra.
6 óra felé értünk le Puchbergbe. Tök sötét volt, és 7 óráig volt vacsora a szálláshelyünkön.
Tudtuk, hogy Schneebergdörfl, Puchbergtől balra helyezkedik el, így az első úton, ami balra indult elindultunk. Fél óra múlva beértünk a szállásunkra.
Remegő lábakkal követeltük a jól megérdemelt sörünket, míg a gyerekeken nem nagyon látszódott meg  az egésznapos túra. Összesen cca. 17 km-t tettünk meg, a szülők kiütötték magukat, a gyerekeknek semmi baja nem lett.

Másnap reggel irány a vízesés. Losenheim mellett található levezető túra.

Nem nagy kaland, de alkalmi programnak OK.

Gyerekeink természetesen gátat építettek és térdig vizesek lettek ...

 majd az erdőben ágakból sátrat építettek ...

Dél körül egy kis ebéd a friss levegőn ...

Majd irány hazafelé. Az autópályára érve, lefelé ereszkedtünk. A napsütést felváltotta a köd, a jó időt a kellemetlen maszatos ősz.

Az oszták Alpokban ismét jól éreztük magunkat ...

A növények:

a hordárok:

a gyerekek:

és a személyzet:

Visszamegyünk.