Muscat

Érkezésünk után másfél napot, és visszaindulásunk előtt másfél napot töltöttünk el a fővárosban.
Szállásunk a város külső részén volt, két bevásárlóközpont mellett. A térség rendezett, tiszta ...

viszont az utakon rengeteg az autó ...

Állítólag Ománban ha koszos az autód, akkor megbüntet a rendőr. Talán emiatt is minden autó tiszta volt, csillogott villogott.

Muscat régi városrészében található a szultán palotája ...

az erőd ...

a palota előtti tér ...

 és a fotósok álma ...

könnyű az eligazodás ...

A régi városrész a parton van, a part menti sétányon ...

Az emberek nagyon kedvesek. És azt nem úgy kell érteni, mintha hivatalosan beszélnénk egy országról, hanem komolyan gondolom. Odamennek hozzád az utcán, és NEM akarnak semmit, csak köszönnek, kezet fognak veled és elmennek. Nem akarnak eladni semmit, nem akarnak lenyúlni, nincs konkrét céljuk, csupán jó szerencsét kívánnak neked, megkérdezik honnan jöttél, és kész. Nagyon szimpatikus ahogyan hozzád viszonyulnak, megengedik, hogy lefényképezd őket ...

Elgondolkodtató, hogy a fiatalok sem farmerban járnak, hanem a tradicionális öltözetet választják ( persze van kivétel ), gondoljunk vissza itthon milyen balhé volt abból, hogy az iskolások járjanak köpenyben az iskolába. Ott ez nem gond, sőt összetartoznak ezáltal.

Ha megnézzük az öltözetüket, akkor a két oldalán két nagy zseb van. Ebben tartják értékeiket, pénzüket, bankkártyájukat, kulcsokat. Fel sem merül bennük, hogy hat lakattal lezárják, nem tűnik úgy, hogy arra számítanának, hogy valaki lopni akar tőlük. Ez a bevásárló központban tűnik fel igazán. Óriási pakkokkal közlekednek, bevásárláskor legalább fél bevásárlókocsi mennyiségű árut vesznek. Ali szép lassan rakja fel az árut a szalagra, nem érdekli, hogy a pénztáros mit üt be a gépbe. A pénztáros szintén nem csinál szinte semmit, mert a túl oldalon vendégmunkások szedik le az árut, rakják táskába majd a kosarakba. Alit nem is érdekli az egész, benyúl a zsebébe előveszi a pénzt, fizet, majd odafordul a kosarához és eltolja. No para, semmi ellenőrzés. Azt meg lehet figyelni az országban, hogy sehova nem sietnek, és minden alantasabb munkát bangladesi, indiai, pakisztáni, nepáli vendégmunkások végeznek alázattal. 

Szóval a part mentén futó úton érdemes végigmenni ...

Este egy kis étkezés egy helyi étteremben ...

szigorúan jobb kézzel ...

Muscatban még Operaház is van ...

Mint látható az uralkodó/vezető nem feltétlenül lopja/lopatja szét az országot mint a demokráciákban oly gyakran előfordul. A szultánnak szimpatikus elképzelése van arról, hogy Ománnak merre kell haladnia ( érdemes elbíbelődni a szöveg lefordításával ) ...

és ami a leghihetetlenebb, hogy a fentiek megvalósítása kézzel fogható, az országon látszik a gondoskodás. A szultán, uralkodásának 30. évfordulójára építette a Nagy Mecsetet, hálából a népnek.

A 4 hektáron elterülő komplexumban van a világ második legnagyobb kézzel készített szőnyege, 70*60 méteres, és 600 nő 4 évig készítette.
A mecset környékét vendégmunkások tartják folyamatosan rendben, a mecset körüli márvány utat, ottjártunkkor este 7 órakor, sötétben is tisztogatták.

A mecsetet csak nappal lehet látogatni, és a férfiaknak és a nőknek is a hagyományoknak megfelelően kell felöltözni.

Kétszer voltunk ott, egyszer nappal ...

és egyszer éjjel ...

Érdemes ellátogatni még a Muscat körüli kis halász falvakba, ahol lehetőség van búvárkodásra, snorkellezésre ...

Van pár köztéri park ...

és madárvilág ...

Muscatot 2007-ben egy ciklon teljesen elpusztította. Ezután az Omániak példátlan összefogással újraépítették, és egy élhető várost sikerült megépíteniük, köszönhetően a szultán hozzáállásának.

Omán - indulás, és belerázódás

Hirtelen felindulásból elkövetett utazás az Emirates jóvoltából. Arra a kérdésre, hogy miért pont Omán, nem lehet egyértelmű választ adni. Jelentősebb történelmi öröksége nincs, csupáncsak jó helyen van, az idő is jó télen. Ennyi elég is volt, hogy karácsonykor gyorsan lefoglaljunk két jegyet Muscat-ba, Omán fővárosába. Korábban még nem sejtettük de így utólag nagyon jó választásnak bizonyult.
Ománról pár tény:
- 2014-ben a tervezett növekedés 5%, 1,4% infláció mellett;
- a bevételek 70%-a olajból származik, 13%-a gázból;
- 2013-ban szintén 5% volt a gazdasági növekedés, és a költségvetés köszönhetően a 100 USD feletti olajárnak szufficites;
- átlagos létszám egy családban: 7,5 fő;
- annak ellenére, hogy sivatagi ország, 2010-re a lakosság 95%-a rendelkezik vezetékes ivóvízzel;
- 2006-2010 között a családok átlagos jövedelme 35%-kal emelkedtek, jelenleg átlagosan: RO 1459.-.
- és ami a lényeg, NINCS demokrácia, a hivatalos államforma: szultánság, és csodák-csodája működik az ország, biztonságos, nyugodt, az embereknek jut az olajvagyonból rendesen. Nincs liberalizmus, nincs másnak megfelelési kényszer, tudják, hogy az iszlám szerint szeretnének élni, és nincsenek kérdőjelek. Persze tetten érhető az országban a lopakodó globalizáció: 4-féle benzinkutat lehet látni, ebből 3 ománi tulajdon és a shell...

valamint a Carefour élelmiszerlánc már ott van, a médiából is ömlik az euro-amerikai életstílus. Szerencséjükre a pizzázók és a hamburgeresek döglődnek, helyette a helyi étkezési szokások a népszerűek.

Nemsok idő jutott indulás előtt feltérképezni az országot, túl sok információ nem lelhető fel az országról, a turisták többnyire a szomszédos Egyesült Arab Emirátusokat választják.

Az idő rövidsége miatt pár kérdőjel maradt az utazáskor:

1) Állítólag nem engednek be az országba, ha izraeli pecsét van az útleveledben. Ezt a kérdést Omán bécsi nagykövetségével e-mailen tisztáztam is, küldtek egy válaszlevelet, hogy menjünk bátran.

2) Az autó bérléshez nemzetközi jogosítványra van szükség, ami nekünk nincs, így jelentős rizikóval vettünk bérbe egy autót, hogy majd valahogy kidumáljunk a kölcsönzőben. Felhívtam telefonon a nemzetközi kölcsönző irodáját, ahol azt tanácsolták, hogy ha nincs nemzetközi jogosítvány akkor ne próbálkozzunk. Viszont felhívtam a kölcsönző helyi irodáját Muscat nemzetközi repülőtéren is, ahol mondták, menjünk csak nem lesz semmi probléma. Persze ezt írásban nem tudták adni, mivel munkaszüneti napok voltak már csak hátra az indulásig. Mivel nem volt biztos az autó, ezért béreltem szállást első napra Muscatban, hogy legalább érkezés után legyen hol aludnunk.

3) Költőpénz kérdése: ünnepek miatt nem voltak nyitva a bankok, így csak annyi költőpénzt vittünk magunkkal, amit hirtelen innen-onnan össze tudtunk kaparni.

Tehát pár kérdéssel előttünk elindultunk, lesz ami lesz alapon.

Az Emirates igazán hírnevének megfelelő magas színvonalú szolgáltatást nyújt. A gép tiszta, kényelmes votl, és a felszolgált étel/italra sem lehet panasz. Dubai-ban átszálltunk a Muscati járatra. Ahogy felszállít a gép azonnal hozták is a szendvicseket, kiosztották, nemsokára begyűjtötték a göngyöleget, és már szállt is le a gép. Az utazás Dubai-ból 40 percig tartott, sok mindenre nem jutott idő.

Leszállás után az első forduló nagyjából simán ment, az útlevél ellenőrzéskor a helyi fickó kedves volt, egy kissé elgondolkodott, majd beütötte a pecsétet.

Viszont a vízum vásárláskor derült ki, hogy a velünk hozott USA dollárt nem fogják beváltani, mivel 1996-ban nyomtatták őket. Ekkor vert le igazán a víz, ugyanis csak pár EURO volt nálunk, amiből nehezen tartottunk ki volna az elkövetkezendő 11 napban. Na mindegy, megoldjuk valahogy...

Ezután az autó kölcsönzéskor az a lazaság, ahogy kezelték a papírjainkat teljesen meggyőzött minket, hogy jó helyen járunk, és nincs miért aggódni. Az egyetlen kérdés az volt, hogy manuális váltós kocsit kértünk, helyette automatát kaptunk, mivel csak ez volt. Még sohasem vezettem automata autót, így az első napon volt pár meleg helyzet, mivel a kuplung-reflex alkalmával a fékbe tapostam bele, és ez roppant kellemetlen volt.

Felvettük az autót, és elindultunk ..., se térkép, se váltható pénz, viszont volt foglalt szállásunk, ezért megkerestük azt.

A reptérről kihajtva egy kétszer 3-5 sávos autópálya fogadott minket közepes forgalommal. Nagyjából tudtam, hogy merre kell menni, és mi sem hittük el, de elsőre eltaláltuk a kijáratot, majd a negyedik keresztutcát, majd a foglalt szállást. Délben már be is jelentkeztünk a hotelbe, ami szintén az elvárásainknak megfelelő volt.

Kis pihenés után felfedeztük a környéket, megkérdeztük az összes pénzváltót, de senki nem akarta elfogadni a mi dollárunkat. Mindegy jön a B terv: kerestünk egy bevásárló központot, és vettünk egy sátrat ( Ománban szabad a vadkemping !! ) és matracot, majd ebben ellakunk valahogyan.

Következő lépés a tankolás volt, ahol hát mit is mondjak ...

nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek: 1 liter benzin ára = 1,5 liter palackos ásványvíz ára = cca 70 ft.

1 RO ( Omán Rial ) cca 560 Ft. Így a terv adott volt, a pénzünk ennivalóra elég volt, aludni tudunk hol, a benzin nevetségesen olcsó: majd elautózgatunk az országban.

Közben a sok kérdezősködés alakalmával valaki azt tanácsolta, menjünk el a piacra, ott talán beváltja valaki a régi dollárt is.

Lévén szilveszter napja, gondoltuk egy szilveszteri vacsorával búcsúztatjuk az óévet. Ománban nem lehetett látni, hogy bárki is készült volna valamire, a boltok munkanapoknak megfelelően tartottak nyitva, ugyanolyan nap volt mint a többi.

Mi azért bementünk egy helyi étterembe ...

ahol csak férfiak voltak ( rákérdeztünk, hogy szabad-e a hölgyeknek a belépés, mondták nincs probléma ), és közel is volt a szállásunkhoz. Megrendeltük a szilveszteri vacsoránkat ...

az asztalon látható étel/ital valamivel kevesebb mint 4 RO-ba került, nagyon ízletes, kiadós volt.

Azt gondoltuk az elején, hogy fogyókúrás út lesz, de hamar kiderült, hogy több időt kell majd a zsírégetésre szentelnünk mint terveztük.

Másnap elkezdődött a kaland.

Bécsi Vásár - 2013. december

Buszos utazás a bécsi karácsonyi vásárra.
Előtte egy kis kultúra: Schönbrunni Kastély.

Kezdetben barokk fejedelmi vadászházból Mária Terézia korában vált a kastély a társasági élet központjává. 1996-tól az UNESCO kultúrális örökség része.

 A kastélyhoz park, és kilátó is tartozik.

Egy utolsó igazítás ...

célpont kijelölése ...

támadás ...

A csapat ...

indulás a vásárba.
A városháza előtti téren ...