2024. január, Luang Prabang

Luang Prabang valaha egy bájos, csendes városka lehetett a Mekong partján, számtalan templommal, szerzetessel, kis éttermekkel. Manapság turisták áradata lepi el a várost, a belső részek teljesen a tömeg fogadására, elszállásolására és megetetésére szakosodtak. Megépült a Luang Prabangot Kínával összekötő gyorsvasút így a kínaiak előtt megnyílt a város elfoglalásának lehetősége. És azt kell mondanom, meg is történt. Egymást érik a boltok, éttermek, vendégházak, van ahol csak kínai nyelven van kiírva, hogy mi is az. Ettől függetlenül nem tolakodó a város, olyan sétálós, nézegetős, nyugdíjas. Mindig van üres szállás, 30-40 USD/éjszaka árért nagyon jó helyeket lehet foglalni.

A város leghíresebb temploma:

 

Közlekedés tuk-tukkal...

Szállásunk a Mekong partján, csendes helyen, igen: volt kakas a szomszédban:

Irány a belváros ...

A központban lévő hegy tetejéről nézi mindenki a naplementét ..., vagyis úgy gondolja, hogy megnézi. De aztán jön a kínai turista csoport; ahol van 20cm hely, oda betolakodnak, és képesek beállni eléd a szelfie-botjaikkal, nem törődve avval, hogy kb. további 100 ember készít olyan fényképet, aminek közepét egy szelfie-bot uralja.

Naplemente a Mekong felett ...

A fő utca este átalakul kirakodó vásárrá, szigorúan csak kínai árukat lehet venni: Almost made in Laos.

Modern szerzetes: tetkókkal és mobiltelefonnal ...

Tetőfelújítás: munkaruhában, bakancsban, védőkötéllel...

És mi van még a városban?

A piac maga:

Kocsonyahús ...

Az utcán itt-ott sütögetnek ...

Kajálás az utcán, vagy ahol éppen vagyunk...

Aztán ha átkelünk a Mekong-n a túlsó partra, megérkezünk az igazi Laoszba. A két part között komp közlekedik, egy irányba 100 ft-nyi összegért visz.

Kis település a dombok között, gyalog bejárható ...

A dombok között elszórtan kb. 7-8 templom található, ezeket be lehet járni. Kevés a turista, ide csak az elvetemültek jönnek, pedig nyugis, autentikus hely ...

 

 

Kis kajálás itt-ott ..

Luang Prabangban el lehet tölteni pár napot, sétálással, nézelődéssel. A hajnali ceremónia, mikor a szerzetesek alamizsnát gyűjtenek, már csak színházi előadás ( aki ilyet szeretne, az menjen Mianmar-ba, ott még az eredetivel találkozhat ).

A belvároson kívüli részek porosak, néhol koszosak, semmi látnivaló nincs. De a lényeg: mindenhol biztonságos, rendőrök nincsenek, ennek ellenére a közrend példás. Belvároson kívül az utcai világítás gyér, kakasok milliói jelzik a napfelkeltét.

Irány a thai tengerpart, ha már jó idő van, akkor legyen az!

2024. január, lefelé a Mekongon

Miután megérkeztünk Chiang Kongba, valahogy át kellett vergődni a határon. Chiang Kong bevezető szakaszán megáll a busz - ott ahol a legkisebb a távolság a határátkelőig -, és jönnek a taxisok akik elvisznek a határátkelőig. Alku kérdése minden, de nem kell félni, innen mindenki egy irányba megy.

 

A határátkelés a Mekong folyó feletti hídon történő átjutást jelenti, persze mindkét oldalon ellenőrzéssel. A laoszi oldal amolyan laoszi: egy ember intéz mindent, a biztonsági ellenőrzéssel nem nagyon foglalkoznak, ha e-vízummal érkezel akkor formaság az egész.

Átjutva a papír dolgokon, keríteni kell egy járművet ami bevisz a településre. Gyalog nem érdemes menni, mert kb. 10 km a távolság a határátkelőtől a település központjáig, valamint naplemente után - Laoszban a közvilágítás igencsak gyér - az ember azt sem tudja merre jár. Szóval kerítettünk egy járművet ( 12 személyes nyitott teherautót ), a viteldíjat lealkudtunk 40%-kal, és amúgy magyarosan megfenyegettem a fickót ( mivel besötétedett ): ha átver, akkor megkeresem és kinyírom ( szó szerint: i will find you ... and i will kill you ). Azt hiszem komolyan vette, mert miután megtelt a jármű, többször ránk vigyorodott, elindultunk, és lássa csodát a mi szállásunk előtt tett le nemcsak minket, de mindenkit. Mondta itt a végállomás. Mindenki engedelmesen leszállt, és búcsúzóul még mondtam a fickónak, ha gond lesz megtalálom. Természetesen nem lett semmi gond.

Este kerítettünk egy helyi mamát aki valamilyen tojásos tésztát sütögetett. Vettünk egyet, aztán mikor rájöttünk, hogy ehető, akkor még egyet.

 

Szállásunk szerény volt, de megfelelő, 3400 ft-nak megfelelő összeg volt két főre egy éjszakára. Volt fürdőszoba, meleg víz, ágy, és top hifi berendezés az IKEA-s szekrényen ( ahogy a képen látszik ):

Azt viszont nem említette senki, hogy Észak-Laoszban van a világ legnagyobb hajnalban kukorékolva szenvedő kakas populációja. Szóval hajnaltól folyamatosan kukorékoltak a kakasok, de nem egy-kettő, hanem százmilliárd! Rákezdett az egyik, utána a többi, rendszertelenül. És üvöltenek, ahogy a csövön kifér. Mivel Laoszban az ilyen szuper szállásokon első osztályú a hangszigetelés, úgy tűnt mintha az összes kakas az ágyad mellett lett volna. Na mindegy, a következő napok úgyis adtak lehetőséget az ejtőzésre.

Másnap reggel indultunk a nagy kalandra ..., de csak reggeli után ...

Útitársam, még nem sejtette, hogy mi lesz a következő lépés.

Majd elvergődtünk a kikötőbe, és meglátta a jachtokat amint ringatóztak a vizen ...

Felvázoltam: az egyik jacht-tal fogunk két napig lefelé utazni a folyón, míg el nem érjük Luang Prabangot. Az útvonal: Huay Xai-ból indul, és első nap végére leküzdünk kb. 150 km-t, megállunk a méltán híres ( mitől is híres ? ) Pakbeng településen, majd másnap utazunk tovább, egy újabb 170 km-s szakasz végén ott az úti cél.

A hajóba kiszuperált busz ülések voltak lecsavarozva, eléggé kényelmes kényelmes módja az utazásnak ... annak akinek jut hely. Mert ugye több jegyet adnak el, mint amennyi hely van. A mi jegyünk sorszáma 132-s volt, de csak 130 ülés volt a hajón. Ezért a hátsó szektor összes üléséről összegyűjtöttük a számozást ( addig amíg nem jött senki ), így a megérkező brit csoport hiába kereste a helyek számozását, nem találta. Szóval mindenki oda ült ahova akart, csakhogy mi elfoglaltuk a legjobb helyet. Hát így indult ...

Kikötő képe a hajóról nézve ...

Pakbeng kikötő ...

Cca 5000 ft-s ( reggelivel együtt ) szállásunk a hegyoldalban ( bal felső sarokban a fehér ház ):

Kilátás Pagbengből ...

Reggel egy másik hajó érkezett, a helyekért újra meg kellett küzdeni. Későn érkeztünk ezért már csak a maradék jutott. Két orosz srác mellett volt csak hely, mint kiderült: nélkülük rosszabbul éreztük volna magunkat a teljesen sznob, unott-képű nyugati turisták között. Jurij és Vaszilij társasága nagyon kellemes volt, igaz Vaszilij végig piálta az utat, egyik megállónál ki is szállt, térdig beleesett a folyóba, de nagyobb gond nem történt.

Egy falu a Mekong partján ...

Vízi otthon ...

Szerencsésen megérkeztünk Luang Prabangba. Természetesen a hajó a várostól messzebb ált meg, hogy mindenkinek taxival kelljen mennie a városba. Jól szervezett az utasok bevagonírozása és szállítmányozása fix összegért.

Este egy kis kaja ...

És indul a Lunag Prabangi program.