2010 nyara, tengerparti nyaralás Jordániában, Aqaba-ban, a Vörös tenger partján.
Aqaba a Vörös tenger felső sarkában található. Maga a város rövid tengerpattal rendelkezik, így a városi szállodák többsége - a drága szállodákon kívül - nem is rendelkezik saját stranddal. Ezen szállodák vendégei a Mövenpick Aqaba szálloda strandjára járnak ( belépődíj ellenében ). Nagy melegben kutyagolni cuccokkal nem éppen leányálom, a nyári hónapokban a déli meleg szinte elviselhetetlen hideg sör és árnyék nélkül. Állítólag Aqabában már 4 éve nem esett jelentős eső, tehát fürdésre alkalmatlan időtől nem kell tartani.
A képen látható település Izraelhez tartozik: Eilat, a két település majdnem határos egymással, csak az elmaradhatatlan szögesdrót kerítés, őrtornyok, aknamező jelzi az országhatárokat.
Aqaban kívül - délre, jordán oldalon :-) - van egy üdülőtelep, ahol több szálloda található a tenger partján. Mivel Jordániában nem szokásosak az All Inclusive nyaraló programok, ezért az étkezés megszervezése kis időt igényel. Az üdülőtelepen lévő éttermek - a többi utas elmondása szerint - drágák, így többen is a városba buszoztak/taxiztak vacsorázni. Aqaba belvárosa jelentéktelen, tele étteremmel, említésre sem méltó. Mi Ali Baba nevű étterembe jártunk, ami a buszállomás mellett volt. Az étel ill. az árak elfogadhatóak voltak, free wifi, légkondi. Viszont nehéz volt megszokni, hogy az arabok szinte mindenhol dohányoztak. Természetesen az összes étteremben, még pár boltban is.
A jordán táj kősivatagos, aki a szaharai homokdűnéket keresi, az rossz helyen jár. Inkább köves, kopár a vidék. Az út mellett véget nem érő vízvezetékek húzódnak szabadon. Az iraeli határszakaszon mind a jordán, mind az izraeli oldalon beásott rakétavetőket, radarokat és egyéb harcászati eszközöket látni.
A kopár kősivatagban beduinok élnek sátraikban. Kecskéket, juhokat és tevéket tartanak, vándorló életmódot folytatnak. A civilizáció jele sajnos az egész országban megjelenik szemét formájában. A sivatag legtávolabbi szegletében itt ott lobog a szélben a fekete fólia, az eldobált pille palackok jelzik, hogy a jordánok nemcsak kecseketejet isznak. Nem tudom mennyit kell szemetelniük, hogy szemet szúrjon nekik a nemtörődömségük. Amerre járnak, ott szemetelnek. Ha eltévedünk a sivatagban, csak kövessük a szemét útját, előbb utóbb biztos településhez érünk. Elkeserítő ...
Persze léteznek a "manager" beduinok is, akik sivatagi túrákat, és táncos estéket is szerveznek, de eléggé "műanyag" ízűek ezek a szervezett programok.
A sivatagi naplemente standard program, ám kihagyhatatlan.
PETRA
A leglenyűgözőbb jordán nevezetesség: Petra. A kb. 2000 éves nabateusok által a sivatagi homokkőbe vájt város méltán a világörökség része.
A települést egy kanyonon keresztül lehet megközelíteni. A kanyon falán vízvezetékek jelzik Petra megtervezettségét, és a helyiek elszántságát. A függőleges sziklafalak színe, napszaktól, a megvilágítástól függően változik. Van ahol a kanyon csak 1,5-2 m széles, és kb 100 m magas is lehet.
A kanyon, kb. 1-1,5 km hosszú ( Szik-nek nevezik ), és a végén elénk tárul Petra bejárata.
Sajnos ottjártunkkor fújt a szél, és keverte a homokot, ezért igazán tiszta képet nem tudtunk készíteni.
Az elmaradhatatlan kép a Kincsesházról ( amiről pontosan még nem tudják mire szolgált ): ....
Emögött a bejárat mögött egy csupasz terem található. Petrára jellemző, hogy a bejárat mívességével szemben, a belső egyszerűen kialakított szobákból, barlangokból áll.
A város fontos volt a rómaiaknak is, akik a nabateusok által épített színházat kb. 8000 fő befogadásúra bővítették ki.
Petra másik része az un. "Király sírok" rész.
Ide szamárháton jutottunk fel ...
Visszafelé lehet választani lovaskocsi vagy teve fuvart. Mi gyalog mentünk :-) Innivalót mindenütt lehet kapni, javasolt könnyű öltözetben táskák nélkül megnézni Petrát, mert eléggé megterhelő a száraz melegben való gyaloglás.
JERUZSÁLEM
Aqabából busszal indultunk Jeruzsálembe korán reggel. Kb. 5-10 km múlva meg is érkeztünk a Jordán-izraeli határhoz. Szögesdrót kerítés, őrtorony, katonák mindenütt, és a lényeg, hogy nem vezetett át közút a határon. Az utasok leszálltak a buszról, fogták csomagjaikat, és átsétáltak a határon, hogy a túl oldalon álló izraeli busszal folytassák az utat. Természetesen a határon alapos átvizsgálás, csomagok, papírok ellenőrzése, iktatás, várakozás, kérdésekre válasz. Az ellenőrzés nem volt baráti, nem volt kedves, és nem inspirált arra, hogy Izraelt meglátogassuk a jövőben valaha is. Kb. 1 órával később sikerült átvergődni magunkat az ellenőrzésen, és irány Jeruzsálem.
Az érzések vegyesek. A fallal körbevett óváros maga a történelem, a fallal megosztott újváros a jelenkori valóság. Már a határátlépésnél megtapasztaltuk Izrael militáns valóságát, ami Jeruzsálemben megerősítést nyert.
Betlehemben kezdtük a városnézést. Betlehemet és Jeruzsálemet ( holott egybe épült ) elválasztja egymástól egy betonfal és egy katonai ellenőrző pont.
Az ellenőrzéskor felszállt két csőre töltött fegyveres a buszra, végignéztek minket és távoztak. Jó hangulatnak nyoma sem volt. A fal betlehemi oldalán arab graffitik jelzik a palesztinok véleményét. A legmegkapóbb egy békegalamb képe, amint célkeresztben repül. A fal a városkép része, látszik, hogy az építők félnek ....
Első állomás a Születés Temploma Betlehemben. És az elengedhetetlen arab árus a helyszínen...
Az egyetlen mosolygó Mária ábrázolás is itt található.
Ezután Jeruzsálem óváros. A fallal körbevett óvárosról mindenki azt gondolja, hogy maga a történelem, és a szentség. Aztán belülről más, akár egy kínai piac ...
a Via Dolorosa keresztény emlékhelyeit arab árusok portékái teszik jellegtelenné.
Azt gondoltuk, hogy az óvárosban majd megérint a történelem, de ez másképp történt. Mintha a keresztény emlékhelyeknek nem lenne gazdája, a stációkat feliratok jelölik, de a környezetben nem tűnnek fel. Nem a történelem jött felénk, hanem mi kerestük a történelmet!
A "Szent Sír Temploma" zsúfolt, a hívőknek nincs lehetősége arra, hogy elmerüljenek a hely szentségében. Úgy tűnik a turisták áradata éppen a lényeget fedi el....
A "Sirató fal" két végén katonai ellenőrző pontok. A téren is katonák, aztán a falnál is katonák. A falnál a férfiak és a nők a fal külön részeinél imádkoznak. A férfi részen található asztalnál az imádkozáshoz szükséges eszközöket osztották a hívőknek.
A fekete ruhás, kalapos angolul szólított meg, és kezdeményezett velem beszélgetést. Aztán mikor kiderült, hogy nem vagyok zsidó, azonnal el is felejtett angolul, és arra a kérdésemre, hogy kérem mondja el mire szolgálnak az ott osztogatott eszközök, úgy válaszolt, hogy nem beszél angolul és menjek onnan. Nem volt kedves, hanghordozása lenéző volt. Na ekkor ment el a kedvem Jeruzsálemtől.
Annak ellenére, hogy itt 3 világvallás jelentős történelmi és vallásos emlékei megtalálhatók úgy tűnik, hogy mindenkit csak a saját vallása érdekel, és ennek megfelelően nem is tisztelik a másik emlékeit.
Ez a Jeruzsálem nem kell nekünk még egyszer........
HOLT TENGER
Jordáni és Izrael határán húzódik a világ legmélyebben fekvő zárt tengere. A Jordán folyó táplálja, azonban a növekvő vízkivétel és a párolgás miatt évente kb. 90 cm-rel csökken a vízszintje, és ennek megfelelően növekszik a só koncentrációja. A képen a napernyők jelzik a tenger évekkel ezelőtti szintjét, a háttérben a Mövenpick Red Sea Resort, ami cca 400 km-re van Aqabától. Közelebb is van kialakított fürdőhely, de ez a fővárostól: Ammantól cca 50 km-re lévő hely a legfelkapottabb.
A parton a csapnál mindenki kenhet magára az állítólag gyógyító iszapból, amit a tengerből hordanak fel a csapig egy vödörben. A parton egy úszómester figyelmeztet arra, hogy hason ne menjünk a vízbe, mert a nagy felhajtó erő egyből fejre állít minket a vízben ( ha nem vigyázunk ) ezzel veszélybe sodorjuk magunkat. A legjobb, ha beleülünk a tengerbe, mint egy karos székbe, aztán élvezzük a lebegést.
Hogy mennyire sós? Iszonyatosan! A szám szélére került csepp semmihez sem hasonlítóan, maróan sós volt. A bőrön olajszerű bevonatot képez a víz, és igen, nem lehet elmerülni benne.
Aztán mint mindenki, mi is bekentük magunkat iszappal ...
És vártuk a jótékony hatást. Biztos volt is. Azt mondták korábban, hogy a Holt tenger mellett nem kell bekenni magunkat erős fényvédőkkel, mivel a víz és a mély fekvés megvéd minket a nap káros sugaraitól. Hát nem védett: leégtünk. Persze nem totálisan, de éppen eléggé.
Hoztunk haza tengervizet és iszapot, amit soha nem használtunk többet.
Ezzel a Jordániai kultúrprogramunknak vége is lett. Tudjuk, hogy létezik még látnivaló Jordániában, de ennyi fért bele.
Petrába visszamennénk, eltöltenénk ott egy teljes napot, mert a napfelkelte és a naplemente páratlan látvány lehet.
