Utolsónak tűnő napos időjárás előrejelzés, kristálytiszta égbolt, napsütés, nyugalom -> Schneeberg.
2076 m magas Schneeberg hegység C betű alakú. A hegy gerincre az egyik oldalon a Losenheimből induló ülőlifttel juthatunk fel ( 9-16 óráig üzemel ), a másik oldalon pedig a Schneeberg-bahn nevű hegyi vasúttal, ami Puchbergből indul, és ott jártunkkor az ünnep miatt nem üzemelt.
Mi az ülőlifttel próbálkoztunk rögtön érkezés után.
Az ülőlift végállomásától indulhat az igazi menet a Schneeberg legmagasabb csúcsára. A kiírások szerint ez onnan cca 2 óra alatt leküzdhető, de tapasztalat alapján laza tempóban ez akár 3,5 óra is lehet.
A kiinduló hely kb 870m-n található, az ülőlift végállomása 1248 m-n, a legmagasabb pont pedig 2076 m.
A kiinduló hely kb 870m-n található, az ülőlift végállomása 1248 m-n, a legmagasabb pont pedig 2076 m.
Egy kis étkezés a lemenő nap utolsó sugarainál...
vissza az ülőlifthez...
aztán irány szállást keresni.
Megnéztünk vagy 5 vendégházat, ahol mind vágni lehetett a dohányfüstöt. Végül találtunk egyet a völgyben lévő egyik kis faluban: Schneebergdörfl-ben. A környéken a legjobb árakat adta, üres volt, kissé lelakott, csak mi voltunk a vendégek. Kedves személyzet, jó hely, közel a turista útvonalhoz.
A szállásunk ablakából nyugodt kilátás a "célpontra":
Másnap reggel irány a hegy! A vendégház tulajdonosa adott térképet, és elmondta, hogy a faluból vezet egy csaknem egyenes ösvény fel a hegygerincre, gyerekekkel is jól járható, és kb. 2 órás út fel a hegyen. Aztán a gerincről fél óra a hegytetőn lévő kápolna ( ami egyben a hegyi vasút végállomása is ). Gondoltuk, simán megjárjuk az utat, az egyetlen nyugtalanító dolog, hogy a falu 774 m magasan található, a cél 1810 m körül ... Nagy várakozással indultunk el reggel fél 9 körül.
A környéken annyi szarvasmarha legelészik, hogy mindenhol ügyelni kell, nehogy meglepényeződjünk. Mondanom sem kell a közbiztonságra nem fordítanak túl nagy energiát ... lehet a hegyi levegő az oka?!
Szóval elindultunk. A kép tetején, a hegygerinc bal oldalán, a levelek között látható egy kis pont ..., na oda indultunk. Van a gerincen odébb is egy kis pont, az egy másik vendégház.
Nem tűnt túl közelinek, de ha itt vagyunk, hadd szóljon!
Tartottunk attól, hogy a gyerekek nem bírják majd, de tévedtünk ... mint majdnem mindenben... :-)
Az út közel sem volt könnyű menet. Kezdetben ( beetetés ) megfelelően kitaposott széles ösvényvolt, ami egyre szűkült, és egyre nehezebben volt járható ahogy egyre magasabbra emelkedtünk a hegyen.
Lelki szemeink előtt láttuk a kápolnát ...
Eltévedni nem lehet, viszont a vendéglős által említett első 2 óra, az 3,5 órára sikerült. Végül is felértünk a Baumgartner Haus nevű hegyivasút megállóhoz ( 1322 m ).
Megpihentünk, majd indultunk a kápolnához tovább...
A kezdetben könnyebbnek tűnő terep egyre nehezebbé, a szintemelkedése egyre leküzdhetetlenebbé vált. A lenti képen látszik a hegyi vasút állomása...
A vendéglős által említett fél órából 1,5 óra lett.
A kápolnát mindíg valaki folyamatosan odébb tolta ...
Viszont a kilátás gyönyörű volt. A fa mellett látszó kis faluból indultunk...
Aztán felértünk ...
egy kis kaja a menedékháznál ...
fényképezkedés ...
aztán a látkép ... A kis falu az előtérben Schneebergdörfl, és a piros ház mindjárt a falu szélén az, ahonnan utunk indult. A hátsó település Puchberg, ahonnan a hegyre felkapaszkodva a hegyi vasút indul.
aztán irány visszafelé. Honnan ...
hova...
Valamivel 2 óra után indultunk visszafelé, tartani lehetett attól, hogy besötétedik, mire leérünk ...
Hát besötétedett ..., és kb. az út felénél tartottunk. Úgy döntöttünk, hogy a hegyi vasút útvonalán ereszkedünk le a hegyről, mert igaz, hogy nem jártunk még azelőtt arra, de félhomályban egyedül a vasúti útvonal volt biztos. Arról nem beszélünk, hogy a két felnőtt résztvevő összes izma remegett már a fáradtságtól, és mint sokadszorra kiderült: lefelé sokkal nehezebb mint felfelé. Arról szintén nem beszéltünk, hogy gyerekeink lefelé még fociztak is, kővel dobálóztak, és ugráltak is. Egyedül a sötétedéskor fogták meg a kezünket, és vették észre, hogy elmúlt már 5 óra.
6 óra felé értünk le Puchbergbe. Tök sötét volt, és 7 óráig volt vacsora a szálláshelyünkön.
Tudtuk, hogy Schneebergdörfl, Puchbergtől balra helyezkedik el, így az első úton, ami balra indult elindultunk. Fél óra múlva beértünk a szállásunkra.
Remegő lábakkal követeltük a jól megérdemelt sörünket, míg a gyerekeken nem nagyon látszódott meg az egésznapos túra. Összesen cca. 17 km-t tettünk meg, a szülők kiütötték magukat, a gyerekeknek semmi baja nem lett.
Másnap reggel irány a vízesés. Losenheim mellett található levezető túra.
Nem nagy kaland, de alkalmi programnak OK.
Gyerekeink természetesen gátat építettek és térdig vizesek lettek ...
majd az erdőben ágakból sátrat építettek ...
Dél körül egy kis ebéd a friss levegőn ...
Majd irány hazafelé. Az autópályára érve, lefelé ereszkedtünk. A napsütést felváltotta a köd, a jó időt a kellemetlen maszatos ősz.
Az oszták Alpokban ismét jól éreztük magunkat ...
A növények:
a hordárok:
a gyerekek:
és a személyzet:
Visszamegyünk.
