Kisvárosi Anglia.
Tégla lakások, kerítés nincs, autók mindenhol.
A beköltöző madár összepiszkítja a falat, senkit nem zavar. Ugyanúgy az sem, hogy az ereszcsatornákban már lassan fák nőnek, kitisztítani ki fogja? Gazdagság, iparosodás, nemtörődömség. Persza a pride-dal és a palesztinok ügyével azzal törődnek, mert azt lehet a fotelból is.
Még szerencse, hogy régen az utókornak is építkeztek ...
Angliára jellemző, hogy nem kaszálják le a területeket addig amíg el nem virágoztak a gazok ( csak ott kaszálnak folyamatosan ahol a kilátást extrém módon zavarja a gaztenger ). Így próbálják megőrizni a természetet a vadvilágnak.
Persze érdekes ez is, ugyanis a virágzó gyomokon nincsenek méhek, mert kiirtották őket, nincsenek erdők, mert kiirtották őket, nincsenek vadállatok mert kiirtották őket. Most próbálnak valamit behozni ... sok sikert.
Vannak hangulatos fogadók, mint ez itt a: Crown and Anchor
Összességében a vidéki Angliának még mindig van valami íze, hangulata; a téglaházak, a százéves kő épületek, kerítések, templomok, katedrálisok elfeledtetik azt, hogy merre tartanak a XXI. században.
