Gyurgyalag 1.0

Az év madara. Homok ill. lösz falakba vályt üregekbe készítenek fészket.
Megnehezítik a fotós dolgát ...
a csapat összedolgozik, és egy fáról figyelik a környéket ...

második fázisban egy közelebbi fáról figyelnek ...

majd ha nincs veszély, akkor kezdődik a dzsembori ...

a lemenő nap fényében ...

folytatása következik, de alaposabb felkészülést igényel :-).

Keszthelyi-hegység 2.0

Ismét a dolomit bánya körül ...

A túravezetők: ...

Amit láttunk ...

Magyar szegfű

Nagy ezerjófű

Árvalány haj

Nyúlszapuka

Kosborok:

Fehér madársisak kosbor

Gérbics ...

  Pöttyös tarka kosbor ...

Jó kirándulást ...

Nepál - ahogy mi láttuk

Hirtelen felindulásból elkövetett 10 napot töltöttünk Nepálban, mert utazni szükséges.

Rövid idő alatt sikerült egy tartalmas programot összehozni: Kathmandu - Patan - Kathmandu környéke - Bhaktapur - Chitwan Nemzeti Park - Nagarkot - Changu Narayan - Kathmandu útvonalon.

Kathmandu a főváros éppen egy népesedés robbanás közepén van, sok az indiai betelepülő. 

Az elektromos rendszer

nem is bírja a terhelés növekedését, folyamatos áramellátás nincs, van amikor kis áramfejlesztők adnak csak annyi áramot, hogy egy-két égő világítson. Meg lehet szokni, egy idő után alkalmazkodtunk hozzá, nem jelent igazi problémát.

Amivel az utazó először szembesül az a sok ember, folyamatos építkezések, zsúfolt forgalom, és dudálás, dudálás, dudálás és megint dudálás. Eredetileg Kathmandu nem a járműforgalomnak épült, régi épületeiből már nemsok látszik, keskeny utcái láthatóan nem bírják el a megnövekedett autós és motoros forgalmat. 

Emiatt örökösek a dugók, a városban gyakorlatilag 20-30 km/h sebességgel lehet csak közlekedni, úgy tűnik nem sietnek, mindenki megszokta a várakozást.

Bal oldali közlekedés van, jobb kormányos autókkal. Az autók lestrapáltak, de a duda és az ablakemelő mindegyiken működik.

Látszik a város törekvésein, hogy szélesítsék az utakat. Ennek az érdekében a kijelölt nyomvonalon egyszerűen lebontják az épületeket, vagy az épületek azon részét ami belelóg az út nyomvonalába.

A bontási munkálatok miatt folyamatos a por a városban. A keskeny utcák nem bírják a forgalmat, az útburkolat mindenhol hiányzik, vagy töredezett, hatalmas kátyúk és úthibák lassítják a zsúfolt közlekedést a mellék utakon. A szállópor köhögésre ingerli az embereket, hangosan hörögve küzdik elő a lágytojást és teszik ki a porba. Nem odafigyelni, nem meglepődni !

Úgy gondolom, hogy az utak szélesítésével öngólt rúgnak, mert még jobban bevezetik a forgalmat a belvárosba, a mégtöbb jármű még szélesebb utakat kíván növelve a port és a környezetszennyezést. Majd jön az allergia, a stressz ... és el is érkeznek a zsákutcába.

Az újabb, szélesebb utak megfelelően közlekedhetők ...

2 * 1 sávos út a Kathmandu - Pokhara közötti főút folyamatos zsúfolt forgalma

Szerencsés lehetett az aki 15-20 éve jár Kathmanduban, mikor még álltak a régi épületek, és Kathmandu inkább hasonlított az igazi Nepálra, mintsem egy túlnépesedett zsúfolt nagyvárosra.

A közlekedési szabályok betartására nem utal semmi, lehet nincsenek is szabályok? Általában mindenki arra megy amerre látja, hogy tud menni. Az utakon együtt közlekednek az autók, motorok, pár biciklis,  gyalogosok, kutyák és a szent tehenek.

Mindegyik vigyáz a másikra, szinte hihetetlenül higgadtan kezelik a folyamatos közlekedési kihívásokat: hogy elkerüljék az ütközéseket, koccanásokat. Járdák nincsenek, az útpatka az út része.

Néhány szélesebb úton rendőrök próbálják vezényelni a forgalmat sikerrel, és egyedül a rendőri jelenlét akadályozza a közlekedőket abban, hogy arra menjenek mint amerre akarnak.

Ez a fajta közlekedés nekünk kissé furcsa volt, de egy nap alatt meg lehet szokni.

Nagyjából a zsúfolt közlekedés, a mellék utak állapota és a folyamatos építkezések miatti por, az ami igazi negatívumként felróható.

A többi Nepál egy furcsa világ, ahol a tradíció még!! a mindennapi élet része, az emberek nem stresszesek, kedvesek, nem tolakodóak, elfogadóak egymással szemben.

A vallás főleg a 35 év felettiek életét átszövi, a mindennapi élet része, hindu és buddhista templomok, imahelyek mindenhol.

A hinduizmus jelenléte szinte mindenhol látható. A turistákat sem nézik ki sehonnan, sőt örülnek, ha látják az érdeklődést.

A járművek egyediek. A Kathmandu Tuk-Tuk ...

a teherautók jellegzetesen színesek ...

a helyi riksa ...

a benzinkút ...

Az utcán folyik az élet, sütik a kukoricát ...

gyümölcsárusok ...

kis üzletek minden kapualjban ...

És a jellegzetes nepáli fejfedő ...

A közbiztonság megfelelő, katonai rendőri jelenlét mindenhol, úgy tűnik védik a rendet és ezáltal a turistákat is.

Este kilenc után az élet megáll ( az áramhiány is közrejátszik ebben ), viszont reggel 6 óra után bármilyen szállodában a megindult forgalom miatti zaj lehetetlenné teszi a pihenést.

A vidéki Nepál eltér Kathmandu nyüzsgésétől, azonban a motorizáció ott is érezteti hatását.

Igazán a vidéki Nepál vonzza a turistákat, és aki tud, pár nap után elhagyja Kathmandut, és csak azért tér vissza, hogy tovább utazhasson újra.

NAMASTE