Az út cca 200 km Kathmanduból, és busszal 6 órán keresztül zötykölődünk az igencsak forgalmas 2*1 sávos úton ...
5 féleképpen lehet közúton utazni:
- bérelt motoron: izgalmas kihívás
- taxi: drága
- toyota kisbusz: drága
- turista busz: mi evvel utaztunk
- helyi buszok: olcsó, és kihívás.
Az út folyamatosan kanyarog, a max. sebesség 60 km/h, előzni csak beláthatatlan kanyarokban lehetséges, ergo mindig jön veled valaki szemben ott is ahol normális esetben nem számítasz rá, folyamatos a dudálás, a teherautók szenvednek, mindenki döcög néha, viszont az út végig hegyoldalban, folyóvölgybe halad ...
A buszok egy központi helyen tesznek le, ahol a szállás járműve már várt ránk ...
Mi az egyik folyó partján szálltunk meg ...
Nagyjából ezen a környéken mindegyik szállás ugyanazt nyújtja, a megrendelt programokra a szállásról visznek egy-egy központi helyre.
Első program: elefánt etetés ...
Az elefántok része a mindennapi életnek, az emberek úgy tartanak a házaknál elefántot, mint Európában lovakat ...
...
Másnap reggel dzsungel-túra. Először utazás a folyón ...
majd kiszállás a csónakból, és az erdőn keresztül séta vissza a szállásra. Ahogy megállt a csónak, valaki felkiáltott magyarul ( nem én ): odanézz, ott van, ott van ....
Egy orrszarvú legelészett békésen, majd sétált le a folyóhoz inni. Tettünk egy nagy kört, hogy óvatosan kikerüljük, mivel állítólag rosszul látnak, de jó a szaglásuk, és határozottan támadnak ha kell.
Ennek tudatában meneteltünk a dzsungelben öten: 3 fő turista ( 2 magyar és egy japán strandpapucsban ), valamint 2 fő vezető. Fegyver nem volt a vezetőinknél, csak 1-1 bot, gondoltam, ha valami izgalom támad, akkor esélyeink nem igazán biztatók.
 |
| vadméhek |
 |
| valami mindig figyel |
Aztán ahogy szépen mendegéltünk, és kiléptünk a fák közül egy magas füves területre, egyszerre csak cca 6 méterre tőlünk egy hím orrszarvúval néztünk farkasszemet. A vezető megfordult, és rohanni kezdünk az ellenkező irányba, szerencsére nem jött utánunk az orrszarvú, hanem legelészett egy kicsit és eltűnt a bozótosban. Meleg volt, leizzadtunk.
Ahogy mentünk tovább a vezető megállt, és a porban mutatta a leopárd nyomait ...
Kérdeztem most mi a helyzet? A vezetők valamit beszéltek egymás között, utána mondták, menjünk tovább kicsit siessünk, mert a nyomok frissek, de ne féljünk. Mondtam: Á, semmi baj, otthon két leopárd lakik az udvaron.
Magaslesen megpihentünk ...
majd 3 órás gyaloglás után elértük a folyót, ahol átkeltünk az emberek lakta túlpartra.
A fő vezetőnek a jobb karján csúnya forradások voltak. Azt mondta orrszarvú harapta meg, gondoltuk azóta talán összehaverkodtak.
Ebéd után újabb program: dzsungelszafari elefántháton. Egy kicsit biztatóbb volt, talán az elefántnak több esze van, mint a bátor embereknek.
Az erdőben szarvasok, vaddisznók, különböző szárnyasok voltak. Élmény volt.
A szállásunknál szerveztünk magunknak egy kis elefánt programot ...
...
Majd másnap irány vissza Kathmandu, majd Nagarkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése