Vietnam 2015 - Hogyan, miként és 100% Ázsia

Budapest - Doha - Saigon ( Ho Chi Minh ) - Danang - Hoi An - Hué - Halong - Hanoi - Bangkok - Doha - Budapest.

3 hét gyorsan eltelt, még egy hét belefért volna.
Ferihegy ...

Mindjárt az elején kaptunk egy figyelmeztetést, hogy csak óvatosan a duhajkodással, mert még itthon vagyunk: beragadtam a vécébe pont a beszállás előtt. Mint a mesében: a kilincs a kezemben maradt, és hiába próbáltam a kintiekkel felvenni a kapcsolatot csak 5 perc után szánt meg egy magyar és mondta, hogy hív segítséget. Közben nem adtam fel, nagy csörgés és robaj árán kimásztam a fülkéből. Természetesen senki nem fordult hátra, senkit nem érdekelt, hogy ki az az őrült és éppen mit csinál. Naja, az európai közöny semmihez sem fogható! Mire kivergődtem arra jött is a segítség, így sikerült utolsóként beszállni a repülőgépbe.

A nagy izgalomra tekintettel gondoskodtunk arról, hogy a Quatar Airways összes szolgáltatását maximálisan kihasználjuk: Smirnoff, Hennessy és társai...

A Quatar Airways-zel igazán nem lehet hibázni: új gépek, kifogástalan személyzet, finom ételek is nem gagyi italok, megfelelő távolság a sorok között, még a magasabb emberek is kényelmesen elférnek a turista osztályon is. Egyetlen dolog amire készülni kell, hogy a légkondicionálás teljesen kifagyaszt a gépen ha olyan helyet fogsz ki a sorban, valamint a dohai reptérre is hosszú nadrággal, valami pulóverrel és takaróval kell érkezni, főleg ha több órás várakozás várható.

Megérkezés Vietnámba azonnal helyre tette a fagyás tüneteit. Nappal 36-38 fok és 80-90% páratartalom, éjjel pedig 27 fok körül szintén magas páratartalommal. 

Saigon repülőterén a szokásos taxis nyomulás nem volt olyan agresszív, mint Ázsia más részein, rövid próbálkozás után békén is hagytak. Megkerestük a 152-s buszt, és irány a belváros ...

A buszozás a legjobb mód arra, hogy kezdeti benyomásaink legyenek a helyi viszonyokról. A buszjegy a reptérről fél USD ( US dollár ) volt fejenként, a sofőrtől kellett venni. Igazán csak negyed USD lett volna, de a csomagokra is kértek ugyanennyit. 

Külön kihívás a buszozásban az, hogy nem tudod mikor kell leszállni, nagyjából megérzésre illetve az utasok segítségére számíthatsz. Igaz a buszokon van egy útvonal leírás, na de azon eligazodni, főleg egy elsőbálozós vietnámi turistának, na az meredek. Tudtam, hogy a Ben Than piacig kell mennünk, de az útvonal leírásban nem ismertem fel, de még hasonlót sem. Vietnámban most tanulnak angolul az emberek, tehát ha nem tudsz vietnámi nyelven akkor csak a megérzés marad.
Feltűnt a buszozás alatt, hogy hiába vártuk, a busz csak nem akart felgyorsulni! Pedig volt benne sebességváltó, a maximális sebesség kb. 40 km/h, és a biztonság érdekében ennél gyorsabban nem megy senki.

Furcsa nyelv ez a vietnámi. Valamikor a kínai nyelvből fejlődhetett ki. A beszélt nyelv nagyon hasonló, avval különbséggel, hogy itt több: 6 tónust használnak, míg a kínaiban csak :-) 4-t. Viszont az írásban latin betűket használnak és avval írják le amit mondanak. Tehát el lehet olvasni ami írnak, aztán ennyivel zárni is lehet a próbálkozást. Sokáig kínai írásjelekkel írtak, miután a franciák megszállták őket, akkortól tértek át a latin betűkre, hogy könnyebben menjen az ország kifosztása.

Vietnám robogóra születik, robogón él, és robogó mellett hal is meg, mindenhol robogó, ha azt hiszed nem jön semmi, akkor is jön egy robogó, vagy kettő, vagy húsz...! Bekanyarodik, szembe jön, dudál és mosolyog, menet közben SMS-sezik, de fél kézzel még dudál egyet, hogy megnyugodjon. Egyenesen megy lassan, kiszámíthatóan, nem érdekli a forgalom, érdekelje azt aki mögötte, szemben vagy mellette megy ...

jönnek a szülők az iskolás gyerekekért ...

Elképzelhetetlen mennyiségű robogó! A szocialista államvezetésnek meglepő, ám működőképes elképzelése van a közlekedésről:

Vietnámban 92 millió ember él, ennek nagy része 25 év alatti és a lakósság 65%-a mezőgazdaságból él. Utjai vannak, azonban ennyi embert nem lehet autóval közlekedtetni, mert úgy járnának mint Kína, India, Thaiföld, Malajzia és hasonló országok: nevezetesen dugók mindenhol, és a szmogtól látni sem lehet. Ehelyett Vietnámban vannak taxik, kisebb teherautók, buszok - ezek kb egyenlő számban, és kb. 5-6-szor ennyi robogó. Ha valaki autót akar venni, az megteheti, de az államnak be kell fizetni az autó árának 2-3-szorosát adóként. Viszont a robogó vásárlás olcsóbb, olcsó hitelekkel ( 1,49% kamat ) bárkinek lehet.

Így pl. Saigon 9 milliós lakósságára jut 7 millió robogó, Hanoi 7 millió lakosára 5 millió robogó.

Robogón utazik az egész család akár 4 fő is, a fenti képen kompresszort vontatnak vele, 

a bevásárlás ...

vásárlás közben sem szállnak le ...

a félkezű sofőr ...

gyerekülés ...

van elenyésző számú bicikli is főleg Huéban és Hoi An-ban, de azok is arra mennek amerre akarnak, szerencse, hogy valaki mindig vigyáz a biztonságukra ...

Feltűnő, hogy Vietnámban nincsenek olyan közlekedési táblák, ami az alá/fölé rendeltséget szabályozzák, tehát nincs elsőbbsége senkinek, és soha nem lehet tudni melyik a főút. Azt sem lehet tudni, hogy van-e jobbkéz szabály vagy valami hasonló, az sem értelmezhető, hogy jobbra kis ívben vagy balra nagy ívben kanyarodás ( pedig jobboldali közlekedés van ). 

A kanyarodás járművel gyakorlatilag úgy zajlik le, hogy jön a jármű, a kereszteződéhez közeledve már nézi, hogy hol van/lehet hely, elkezdi nyomni a dudát, jelzi a többieknek, hogy: "érkezem", és szépen lassan elkezdi a kanyarodást. Mivel az egész közlekedés nagyon lassú, ezért karambol nem következik be, általában az erőviszonyoknak megfelelően enged egyik jármű a másiknak. A robogósok egymás között pedig szépen szlalomoznak, lassan mennek, és amúgy is dudálnak, tehát semmi probléma nem történik. Ez a fajta közlekedés nemcsak a kétsávos, hanem a többsávos utakon is így zajlik, sőt az autópályán is. Többsávos úton tábla jelzi, hogy a jobb szélső sáv a robogósoké, de ne lepődjünk meg, ha a belső sávban is van robogós, és akár a forgalommal szemben is.

A közlekedésben résztvevők toleránsak egymással, annak ellenére, hogy mindenki dudál, és folyamatos dudaszó hallatszik, senki nem ideges.

A lenti képen egy férfi a robogón érkezik vélhetően biciklis anyjával. A kereszteződésben van egy kisebb bolt. Megállnak az út közepén, a férfi tartja a biciklit, és türelmesen vár az anyjára aki válogat.

Aztán jön a mama, bepakol, és mennek tovább.

A többiek nyugodtan kikerülték, jöttek közben buszok, és pár autó is, akik alig fértek el, de a robogós nem ment odébb, nem mozdult.

Míg Saigonban a kínai negyedbe buszoztunk, a buszon folyamatosan ment egy videó film, amin a közlekedési lámpák és a gyalogátkelőhelyek működését mutatták be. Ismerve a helyi közlekedési szokásokat a vezetők bizonyára rájöttek, hogy be kell avatkozni a rendszerbe. Igaz felfestettek pár gyalogátkelő helyet ( főleg a turista övezetekben ) és kitettek pár közlekedési lámpát, de ezek hatása csak évek múlva lesz látványos. Addig is a bátortalan turisták csak állnak és még mindig állnak az út szélén, várják, hogy át tudjanak kelni, de senki nem foglalkozik velük, ott öregednek meg az út szélén mint lendvai ildikó az mszp-ben.

Aki még nem vett részt gyalogos átkelésben Vietnámban, az nem ismeri azt a kilátástalanságot, hogy folyamatosan jönnek a robogók, mindig, mindenhonnan, soha nem fogynak el, és senki a leghalványabb jelét sem adja annak, hogy megáll és átenged, és egy pillanatig sem érzed, hogy valaki észrevette, hogy ott vagy. Így akár napokat is el lehet tölteni az út mellett állva. Nagyobb kereszteződésekben ez hatványozottabban jelentkezik.

De erre is van megoldás: ugyanúgy mint a járművek, te is kinézed, hogy merre akarsz menni. Kitűzöd a legrövidebb átkelési útvonalat, függetlenül attól, hogy ez adott esetben teljesen keresztbe menne a forgalommal, vagy akár egy nagy körforgalmon is bátran átvághatsz. A lényeg, hogy a kitűzött vonalon indulj el, bátran, egyenesen, és a leglényegesebb, hogy azonos tempóban lassan! Az első lépés a legnehezebb, mert minden érzékszerved egyszerre tiltakozik az ellen, hogy lelépj a járdáról ( ha van ). De ha egyszer leléptél, akkor tapasztalni fogod, hogy a millió robogó ( és némi autó és busz ) elkezd téged figyelni, hogy merre mész, és elkezdenek kikerülgetni. Lehet, hogy néha érinti egy-egy robogó a táskádat, de nincs gond. Szemléltetésül egy közepes forgalom ...

és egy éjszakai változat ...

Találkoztunk elsőnapos kanadai turistákkal, akik álldogáltak az út mellett és várták a jószerencsét, ami csak nem jött el. Szerintem elkeseredésükben szólítottak meg minket, és miután látták, hogy működik amit elmondtunk, erőt vettek magukon, és végül sikerrel jártak. Jó módszer követni a helyieket míg a rutin ki nem alakul. A végén szinte lényegtelenné válik a forgalom, csak az uticél létezik, lelassulsz, és becsatlakozol mint Neo a mátrixba.

Vietnámban van olyan, hogy robogó-taxi: XE-OM. Odajön, megkérdezi, hogy hova akarsz menni, megalkudtok az árban, felpakolja a csomagodat, majd téged is, és mehet a menet. Kipróbáltuk, izgalomnak jó volt, de gyalog vagy busszal kellemesebb.

Rövid távon a legjobb módja az utazásnak a buszozás. A nagyobb városokban kiterjedt, olcsó, és tiszta buszjáratok vannak, amit turisták nem igazán vesznek igénybe. Gyanítom azért, mert a taxi sem drága, valamint kideríteni, hogy melyik busz honnan indul, hova megy, milyen útvonalon, és hol van buszmegálló, na erre nincs válasz, még akkor sem ha térképed van. 

Hanoiban a busz ára 1/3 USD és ott szállsz le ahol akarsz. A buszon kalauz van, aki adja a jegyet, irányítja ki hova ül, a fiatalokat felállítja, ha idősebbek szállnak fel, szóval keményen ő az úr a buszon.

Ki kell próbálni, fel kell szállni valamelyik buszra amiről sejted, hogy megfelelő irányba mehet, ennyi az egész, és a legrosszabb esetben teszel egy kört. A helyi buszokon soha nem találkoztunk turistákkal, a helyközi járatok már népszerűbbek.

Hoi An-ból Huéba fekvős buszon utaztunk.

Úgy volt, hogy a busz reggel 7.30-kor indul és 11-re érkezik, aztán közben módosult 9-kor indult, és 13.30-ra érkezett. Ettől függetlenül a szervíz az országban többnyire kifogástalan, és megbízható.

Vietnám észak-déli irányba elterülő tengerparti oszág, kb 1800-2000 km hosszú. A déli Saigonból az északi Hanoi elérhető busszal, vonattal és repülővel is. Mi a vonatot választottuk a cca 1500 km megtételére. Itt a vasúti menetrend, ha valakit érdekel...

Légkondis, hálókocsis...

Kényelmes, egyszerű jegyet venni, és kivételesen áttekinthető a menetrend és körülmények. Persze az átlagsebesség 50-60 km/h körül van itt is.

Vietnám szocialista ország. Itt még megy az úttörő mozgalom...

 nagy táblákon hirdetik vívmányaikat ...

Sok rendőr van az utcákon, rend van és biztonság. Az emberek kedvesek, mosolyognak, és nemcsak azért, hogy kimosolyogják a zsebedből a pénzt mint Thaiföldön, hanem egyszerűen örülnek a turistának. Meglepő dolog, hogy az utcán csakúgy odamennek hozzád az, hogy beszélgessenek veled, csak azért, hogy gyakorolják az angolt; többet nem akarnak, nem szándékoznak átverni vagy eladni valamit. Persze a turistákra szakosodott iparág itt is megvan, de egyáltalán nem tolakodó. Azt általánosságban el lehet mondani, hogy a a turistáknak minden kb. duplájába kerül. Az utca étkezés során dupla árat kapsz, csakúgy mint a piacon, de még a vonatjegy is drágább mint a helyieknek. Ezt próbálják diszkréten csinálni, de ha ráfigyelsz akkor tetten érhető. Persze még evvel együtt is roppant olcsó az élet a külföldieknek, nem igazán érdemes rágörcsölni a magasabb díjszabásra, alkudni kell és mosolyogni.
Alkudni mindenhol kell és érdemes, általában féláron lehet vásárolni, és akár étkezni is, mindig előre kell tisztázni, hogy minek mi az ára. Ha egyszer megegyeztetek, akkor nincs kérdés. Taxisok ha odamennek hozzád, akkor általában 3-szoros áron nyitnak, aztán ha látják, hogy nem vagy vevő, és kell nekik a fuvar, akkor rá lehet venni őket a taxióra bekapcsolására. Ha felhajtóval dolgoznak akkor azokat élből el kell hajtani, mert normális árat semmiképpen nem lehet elérni.

Vietnám a tömény Ázsia. Francia gyarmati sorukból kiszabadulva, magukra húzták a bölcs és demokratikus USA megvetését - mivel a szocializmus réme fenyegetett -, aminek eredménye az lett, hogy az USA demokratikusra próbálta bombázni őket a vietnámi háború 20 éve alatt. Az sem zavarta az USA-t és a világot, hogy az indokínai háborúk során Vietnámban cca 4 millió embert, Laoszban 1 millió embert, Kambodzsában pedig 800.000 embert irtottak ki ( demokratizáltak ), gyakorlatilag elpusztították Dél-Vietnám teljes egészét, a kultúrális értékeket, a természetet, felégették az őserdőket, helyreállíthatatlan kárt okozva állatokban, növényekben, természetben, emberekben.
Eközben a derék amerikai elnököket: Johnsont, és Nixont senki nem vonta felelősségre, és a tróger Kissinger még béke Nobel díjat is kapott mint a Barack Obama az arab népírtásért.
És ne feledkezzünk meg a derék PolPot-ról sem, aki a háború után került hatalomra Kambodzsában ( a háborúnak köszönhetően ), és további 1,5 millió kambodzsai embert irtott ki, és a végén békében, megöregedve döglött meg.
Döbbenetes volt hallgatni az amerikai turistákat akik a hollywoodi agymosás után - miszerint az amerikai hősöket ölték a vietkongok -, milyen nehéz is a felismerés: hogy még véletlenül sem a vietnámiak mentek az USA területére háborúzni! Ennek ellenére a vietnámiak jó szívvel köszöntik az amerikai turistákat is! Lehet, hogy én ezek után be sem engedném őket ( vagy csak aknákat szedni ). A történelem furcsasága, hogy az Indokínában lemészárolt közel 6 millió emberért, az igazságtételért egyik emberjogi szervezet sem töri halálra magát.

Ettől függetlenül Vietnám éppen egy népességrobbanás kezdetén tart, folyamatosak az építkezések...

a villamoshálózat bővítése az Ázsiában megszokottak szerint ...

A kormányzat rendelkezése szerint mindenki csak maximum 5-6 méter széles házat építhet, ha ennél szélesebb akkor nagyon drága dolog az építkezés. Viszont olyan hosszú és magas lehet a ház amilyet akar. A szállodák, lakóházak és egyéb épületek is ilyenek, kivétel ha valami állami érdekből más elbírálás alá esik.

Ennek az elképzelésnek az a célja, hogy minden háznak legyen utcafrontja, ahol üzlethelyiséget alakíthat ki, és ott árulhat vagy szolgáltathat azt amit akar. A vietnámiak az utak mellett építkeznek, vidéken is, így az egész ország olyan mint egy nagy település.

Vietnámban az emberek az utcán élnek, mindenkinek van valami kis üzlete,

vagy kis talponállója. Helyesebben talponülője ...

az elmaradhatatlan műanyag piros ( vagy kék ) székekkel, amelyek 70 kiló felett úgy csúsznak össze mint a vaj, és 2-3-t egymásra kell rakni, hogy használható maradjon...

Kocsma nyitás előtt ...

Háztartási bolt 1 ...

háztartási bolt 2. ...

mozgó háztartási bolt ...

egyéb áruszállítás ...

 Durian árusítás ...

húsbolt ...

zöldséges ...

varroda ...

halpiac ...

savanyúság árusítás ...

húsbolt vásárlókkal ...

gyümölcsök széles választéka ...

és valaminek az árusítása ...

A globalizált világ lassan beszivárog Vietnámba is. Gyorséttermek közül csak KFC volt, és BurgerKing a reptéren, de a Coca és Pepsi kóla már lenyúlta a teljes ásványvíz piacot, és egyre jobban terjednek a hasznavehetetlen kozmetikumok, a zárt cipők, a facebook és hasonló dolgok, a gyerekek már kicsi kortól kólát isznak és tableten játszanak ...

Ami fegyverekkel anno nem sikerült, azt most az internet igyekszik elintézni; talán a szocialista kormányzat elég bölcs lesz ahhoz, hogy megtalálja az egyensúlyt a hagyományok és az új világ között.

A fentiek után a részletek a következő bejegyzésekben ...