Ha nem találtok, akkor ....: Vietnam 2015

Ho Chi Minh városban ( Saigon ) kezdődött.

9 millió ember, 7 millió robogó, meleg, nyüzsgés. A város eléggé jellegtelen, pár dolog maradt csak a háború előtti időkből. Vietnám gazdasági központjának tartják, turista szempontból nem éppen vonzó, de arra jó, hogy a repülés után ismerkedjünk a vietnámi életformával, hőmérséklettel és ételekkel.
Szállásunkat ( Big Mama Guest House ) nehéz volt megtalálni, egy másfél méter széles utcában jól el van dugva. Mint kiderült ez a környéken természetes, hogy a budget szállások kis sikátorokban vannak, de hát senki nem említette korábban.
Kilépve a szállásról mindjárt az út közepén voltunk, ahol ilyen-olyan étkezdék voltak.

Itt reggeliztünk ...

Saigonban majdnem mindenhol minden ugyanaz. Három olyan rész van ahova érdemes ellátogatni.

Egyik a kínai negyed, ami inkább egy nagy piac, pár pagodával ...

A másik a város központja, ahol találhatóak a háborús múzeumok kormányzati épületek, egypár francia emlék, a folyópart, és néhány szálloda a gazdagoknak.
Térkép a belvárosról ...

Saigonban csak pár napot érdemes eltölteni. Lehet kirándulásokat tenni a háborús alagutakhoz és a Mekong deltához is. Mi az utóbbit választottuk csak ...

Kókuszból édességet készítenek ...

és hajókázás a pálmaligetek között...

Ezek után vettünk vonatjegyet Da Nangba, ahonnan Hoi An a következő célpont. A Da Nangi állomásról általában mindenki taxival utazik Hoi An-ba 15-20 dollárért, mi azonban a kalandosabb: buszos verziót választottuk. Természetesen buszjárat létezik, de senki nem reklámozza, a helyiek tudják a turista pedig menjen taxival. Mi lelkes turisták vagyunk, tehát megkerestük a buszmegállót, ami nem volt egyszerű, de elsőre megtaláltuk. A buszmegálló egy tábla volt, se menetrend nem volt rajta sem egyéb, csak egy szám: 1.
Leültünk az út szélére és vártunk, aztán vártunk, és vártunk ... és 20 perc múlva megjelent a busz. Felszálltunk, alig volt ember a buszon, viszont tyúkokat szállítottak nagy nádból készült tartókban. Mellé befért pont a hátizsákunk. Az utazás kellemes volt és fejenként 1 dollárba került a majd 1 órás utazás.
Hoi An-ba megérkezve, se térkép se semmi. Egyből megrohamoztak minket a taxisok, akik el is mentek. Volt két kitartó xe-om sofőr akiknek sikerült elérni, hogy igénybe vegyünk a motoros taxi szolgáltatást. Eltartott egy kis időbe, míg megegyeztünk az árban, de ők váltig állították, hogy a homestay amit keresünk nagyon messze van. Elhittük ... és nagyon messze is volt, vagyis lett volna gyalog. Mint kiderült ők sem tudták hol van, csak kb., és el is mentünk előtte...

de a tulaj észrevett minket és utánunk sietett.
Megérkeztünk, nagyon jó választás volt.

kilátás a szállásról ...

kert ...

Hoi An, Vietnám középső részén elterülő kisváros ( egyre növekszik ). Külső részeit a behúzódó tenger lagúnássá teszi, belvárosa pedig a háború ellenére majdnem érintetlen maradt. Van tengerpartja, folyópartja, és minden ami a pihenéshez kell. A legjobb módja a közlekedésnek a bicikli. Szállásunkon ingyenesen adtak két biciklit, avval mentünk mindenhova.

A legfőbb látványosság a belváros, mondhatni standard program...
Kell venni egy 4 napra szóló látogatói jegyet, amivel 5 nevezetességet lehet megtekinteni belülről térítésmentesen.

Cukornád ital préselése helyben ...

Ez egy helyi gazdag kínai kereskedő háza. Két szintes. Az alsó szinten a falon látható a folyó legmagasabb vízállása. Ha emelkedett a vízszint, akkor a család felköltözött az emeletre...

A helyiek nem a belvárosban élnek, több a turista mint a helyi.
Mi inkább a helyiekre voltunk kíváncsiak és saját programot szerveztünk.
Elmentünk hajózni úgy ahogy a helyiek.
Kikötő, ahonnan egyik szigetről a másikra lehet átmenni. Kettőnknek 1 dollár volt a jegy, de szerintem így is dupla annyit fizettünk mint a helyiek.

kikötő messziről ...

A szemközti szigeten az emberek halászatból élnek. Halat és rákokat fognak, a napon szárítják ...

majd jég közé rakva, teherautóval szállítják ...

Újra felszálltunk, és a szemközti szigetre igyekeztünk ( háttérben ahol a magas ház van )...

business class...

érkezési kikötő ...

kikötő visszatekintve ...

Nem találkoztunk turistával, sőt a helyiek legelőször nem is tudták, hogy mennyire próbáljanak megvágni bennünket, de rövid alkudozás után két főre az 1 dollár viteldíjat elfogadhatónak tartottuk ( biciklifuvarral együtt ). Minden beszálláskor más díjat akartak beadni, de egy magyar turista nem egyszerű feladat.

Hoi An tengerpartja a pihenés megfelelő szintjét nyújtja. A part homokos és kb 15 km hosszú, több szabad strandja is van, a városhoz legközelebb 2 strand. Bérelhető napernyő, vannak éttermek, biciklitárolók bagóért és minden ami kell.

A partvonalat a tenger folyamatosan pusztítja, a helyiek egyedi módon hatalmas homokzsákokkal védik a partot...

És a környék ...

Hoi An mellett található a My Son nevű vallási helyszín ...

Nemsok maradt épen, a hindu és buddhista vallási építmények nagyobb területen Kambodzsában, Angokban épebben megmaradtak.

Táplálkozás, italozás, csakúgy mint a helyiek. Ebben a kifőzdében rajtunk kívül nem volt turista soha, viszont azt főzte a mama amit kértünk, az árban megállapodtunk, és a helyi kemény mag megfelelő hátteret adott a mindennapi étkezéshez ...

Hoi An-ból fekvő busszal Hué volt királyi városba utaztunk.
Hué nagyon jó kis hely, szellős, semmi extra, de lehet biciklizni, van minden, és a város körül a Parfüm folyó partján jó kirándulásokat lehet szervezni. Tengerpart nincs.
Bicikli bérlés ...