- Budapest - Frankfurt repülővel
- Frankfurt - Bangkok repülővel
- Bangkok - Aranyaprathet ( Thaiföld ) busszal
- Aranyaprathet - Poipet ( Kambodzsa ) gyalog
- Poipet - Siem Reap taxi/busz
A Budapest - Frankfurt menetrend szerinti Lufthansa járat több mint egy órás késéssel indult, mivel a frankfurti radar irányítás immáron sokadjára ismét meghibásodott. Kissé izgalmasra sikeredett az indulás, mivel pont a frankfurti transzfer idővel indult később a repülő, tehát nem volt valószínű, hogy elérjük a gépet Bangkokba.
Leszállás előtt a személyzet csak annyit mondott a csatlakozó járatokról, hogy siessünk, hogy elérjük. Hát végigfutottuk a frankfurti repülőteret, és éppen csak miránk vártak, hogy felszálljon a gép. Fél órás késéssel indultunk ... ismét.
Utaztunk már sokkal jobban felszerelt gépen is. Ez a járat biztos nem a Lufthansa büszkesége: eléggé lelakott volt a fedélzet, régi crt monitorok a sorok felett, általában színhibásak, látszott, hogy eljárt felettük az idő. Nem tudom a "Star Alliance" jelzőt miért is kapta a Lufthansa!
Hogy közelítsünk a végkifejlethez, sikerült körénk ülnie két tapló olasz családnak. Inkább a két férfi hordozta magán a taplóság jeleit. Nevezzük az egyiket Luigi-nak ( a kisebbik, alkoholista kinézetűt ), a másikat pedig Carlo-nak ( nagy darab bamba képű ). Szóval ezek 5 sor távolságban ültek egymástól, de nem átallottak egymással szinte kiabálva beszélni, átkiabálni az 5 sornyi utason. Az volt a legszebb, hogy Carlo ült előrébb, és ő fordult hátra Luigi felé, szóval Carlo mögötti utas fejétől cca 50 cm-re kiabált hátrafelé a sor közepéből cca 1 órán keresztül. Már ott megszerettem őket, és alig vártam, hogy törleszthessek nekik.
Sikerült gyorsan elaludnom, emiatt hamarabb fel is keltem, mint a többiek. Láttam, hogy közben Carlo és Luigi, hogy hogysem egymás mellé ültek a mögöttünk lévő sorba, pont a poggyásztartó alá. Békésen aludtak ... egészen addig, míg egy magyar turista felállt, hogy matasson a poggyásztartóban. Miközben a magyar turista felállt, véletlenül belerúgott Carlo lábába aki megébredt. Ezután felnyitotta a poggyásztartó fedelét, és mivel nem találta meg amit akart, ezért bosszúsan bevágta a fedelet, hogy csak úgy zengett. Erre Carlo határozottan felriadt, Luigi is megmozdult. A magyar turista úgy látta, hogy a fedél nem záródott megfelelően ( pedig igen ), ezért még kétszer határozottan úgy bevágta a fedelet, hogy Luigi is álmából felriadva nézte mi is történik.
A magyar turista békésen rájuk mosolygott, és visszaült a helyére.
Aztán leszállt a gép Bangkokban, Suvarnabhumi Reptér ...
Vártuk a csomagjainkat....
Nem jöttek. Csak egy értesítés jött, hogy menjünk a poggyászokkal foglalkozó irodába. Mentünk...
Kiderült, hogy poggyászaink még Frankfurtban vannak, mert a budapesti járat késése miatt nem volt idő az átpakolásra. Várhatóan, de nem biztosan másnap érkeznek a csomagjaink.
Mondtuk ez nem lesz jó, mivel akkor mi már Kambodzsában leszünk.
Hosszú huzavona után megbeszéltük, hogy utánunk küldik a csomagjainkat Siem Reapbe ( majd ha megérkeznek ). Addig vegyünk magunknak tisztálkodó szereket, alsóneműket - ezeket 100%-ban kifizetik számla ellenében, valamint vehetünk ruházatit dolgokat is, de azokat csak 50%-ban térítik meg.
Felettébb izgalmasnak ígérkezett a helyzet, mivel 30 fok körüli meleg volt, és mi, mint látható téli ruházatban voltunk.
Mivel már este 7 óra felé járt az idő, és másnapi busz indulásról még nemsok fogalmunk volt, ezért csak arra jutott időnk, hogy felkeressük a szállodánkat, együnk valamit, utánanézzünk a buszunknak és vegyünk tisztálkodó szereket.
Sajnos a szálloda körül nyitva lévő ruházati bolt nem volt, csak éttermek, utcai árusok ...
ezért ettünk, és alvás.
Másnap reggel téli ruházatban indulás a buszállomásra ...
Az állomáson a budhista szerzetesek szokásos élelem adomány gyűjtését láthattuk.
A szerzetesek reggelente élelmiszer adományokat gyűjtenek, és az adományozóknak áldást osztanak.
A busz menetrend szerint ...
7.15-kor indult volna a 390-s számú buszunk, de 7.45-kor sikerült is elindulni. Légkondi volt, így nem volt zavaró ugyanabban a téli ruhában megkezdeni a harmadik napot is.
Aztán megérkeztünk Aranyaprathetbe. Leszállítunk a buszról, könnyedén, egy kis hátizsákkal a 30 fokba. Szerencse, hogy a határvárosban a határ mellett van egy óriási piac ( Rong Kluea ), ahol mindenféle ruházatot lehetett kapni, csak nem barnamedve-férfi méretben. Párom kapott egy "eredeti" NIKE piros rövidnadrágot, én pedig egy kissé szűk, ám ez volt a legnagyobb méretű terepszínű rövidnadrágot, amiben jól mutattam.
Egy kis kaja a piacon ...
ezután átgyalogoltunk a határon.
Kis vízum ügyintézés, egészségügyi nyilatkozat, shuttle-busz. Majd kerítettünk egy taxit, betársultunk két brit turista mellé fejenként 10 USD áron elvitt a taxi minket Siem Reap-be ( 2 órás út ).
A taxi belülről, amin több furcsaság is fellelhető ...
Nevezetesen:
- a sofőr folyamatosan telefonált miközben 60-110 km/h között mentünk;
- a sofőr folyamatosan dudálgatott az úton közlekedőknek, ezt jelzi a kormány duda részén lévő természetes kopás is;
- Kambodzsában jobb oldali közlekedés van, azonban ez a taxi is jobb kormányos!!
- tehát előzéskor nem lát ki az előtte haladó jármű mögül, ezért minden előzés kissé furcsa volt, de láthatóan a fickó nem először csinálta, és azért dudált folyamatosan, mert ugye látni nem látott előre a jobb oldali kormány miatt;
- vélhetően ez egy Thaiföldről importált taxi volt, mert ott van bal oldali közlekedés;
- ez jelzi, hogy Kambodzsában nem igazán fontosak a közlekedési szabályok.
Végül is szerencsésen megérkeztünk Siem Reapbe, a szállodáig vitt minket a taxi. Könnyebb volt az utazás nagy hátizsákok nélkül, de jó lett volna valami tiszta ruhát felvenni.
Este még Siem Reapben vettünk ruhákat, így nyugodtan vártuk a csomagjainkat, amik január 12-n meg is érkeztek.
Minden számlát összegyűjtöttünk, és sikerült megfejni a Lufthansát, úgy rendezték a kifizetést mint ahogy kell.
Kis kellemetlenséggel igaz, de végül is sikeresen elindult kirándulásunk Kambodzsába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése