Műszakváltáskor végeláthatatlan járműsorok: buszok, teherautók...
szállítják az embereket, az un. ipari parkokból szegényes otthonaikba. Kissé eltérő az európai és az indokínai szegénység-értelmezés.
Ahogy egyre beljebb jutunk a fővárosban, a város egyre inkább kezd hasonlítani egy jókora piacra ( mint minden település Kambodzsában ), és hangulatunk is jobbra fordul.
Kezdetben út menti kis büfé ...
majd boltok mindenütt ...
A bal oldaliban kis házi oltárokat árulnak, gyakorlatilag minden otthonban, üzletben stb... van egy.
Motoros fodrászüzlet az utcán ...
és a díjszabás ...
a jeges ember ...
és a Fish Thali ( csípős, currys, iszonyatosan finom ) + sör ...
és akiknek már minden mindegy ...
Szállásunk a folyó partján volt egy kis mellékutcában ...
egy park mellett ...
A király is jó helyen lakik ( ugyanezen park mellett ) ...
csak neki kőből készül csaja van ...
nekem pedig nem ...
Egy kis fürdés ...
és már jöhet is a kaja ...
és a pihenés ...
ha a fehér keretes szitakötő szemüvegben lévő tuk-tukos ( mi ) szabályosan halad a menetirány szerinti jobb oldalon akkor ...:
- a jobb oldalunkon lévő tuk-tukos amelynek a benzintankja az ülés alá van rögzítve ( mint látható ) miért halad a menetiránnyal szemben ( és miért pont ott ) ...
- elkerüli-e az ütközést a két tuk-tuk közé jobb oldalon szabályosan haladó női robogós ...
- valamint az előttünk menetirány szerint szabályosan haladó/közlekedő biciklis(ek) miért jönnek velünk pontosan szembe?
Sajnos a Phnpm Penhben töltött kiruccanásunk is véget ért ...
ahogyan evvel kambodzsai utazásunk is.
Jó szívvel gondolunk vissza erre a kedves országra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése