Muscat

Érkezésünk után másfél napot, és visszaindulásunk előtt másfél napot töltöttünk el a fővárosban.
Szállásunk a város külső részén volt, két bevásárlóközpont mellett. A térség rendezett, tiszta ...

viszont az utakon rengeteg az autó ...

Állítólag Ománban ha koszos az autód, akkor megbüntet a rendőr. Talán emiatt is minden autó tiszta volt, csillogott villogott.

Muscat régi városrészében található a szultán palotája ...

az erőd ...

a palota előtti tér ...

 és a fotósok álma ...

könnyű az eligazodás ...

A régi városrész a parton van, a part menti sétányon ...

Az emberek nagyon kedvesek. És azt nem úgy kell érteni, mintha hivatalosan beszélnénk egy országról, hanem komolyan gondolom. Odamennek hozzád az utcán, és NEM akarnak semmit, csak köszönnek, kezet fognak veled és elmennek. Nem akarnak eladni semmit, nem akarnak lenyúlni, nincs konkrét céljuk, csupán jó szerencsét kívánnak neked, megkérdezik honnan jöttél, és kész. Nagyon szimpatikus ahogyan hozzád viszonyulnak, megengedik, hogy lefényképezd őket ...

Elgondolkodtató, hogy a fiatalok sem farmerban járnak, hanem a tradicionális öltözetet választják ( persze van kivétel ), gondoljunk vissza itthon milyen balhé volt abból, hogy az iskolások járjanak köpenyben az iskolába. Ott ez nem gond, sőt összetartoznak ezáltal.

Ha megnézzük az öltözetüket, akkor a két oldalán két nagy zseb van. Ebben tartják értékeiket, pénzüket, bankkártyájukat, kulcsokat. Fel sem merül bennük, hogy hat lakattal lezárják, nem tűnik úgy, hogy arra számítanának, hogy valaki lopni akar tőlük. Ez a bevásárló központban tűnik fel igazán. Óriási pakkokkal közlekednek, bevásárláskor legalább fél bevásárlókocsi mennyiségű árut vesznek. Ali szép lassan rakja fel az árut a szalagra, nem érdekli, hogy a pénztáros mit üt be a gépbe. A pénztáros szintén nem csinál szinte semmit, mert a túl oldalon vendégmunkások szedik le az árut, rakják táskába majd a kosarakba. Alit nem is érdekli az egész, benyúl a zsebébe előveszi a pénzt, fizet, majd odafordul a kosarához és eltolja. No para, semmi ellenőrzés. Azt meg lehet figyelni az országban, hogy sehova nem sietnek, és minden alantasabb munkát bangladesi, indiai, pakisztáni, nepáli vendégmunkások végeznek alázattal. 

Szóval a part mentén futó úton érdemes végigmenni ...

Este egy kis étkezés egy helyi étteremben ...

szigorúan jobb kézzel ...

Muscatban még Operaház is van ...

Mint látható az uralkodó/vezető nem feltétlenül lopja/lopatja szét az országot mint a demokráciákban oly gyakran előfordul. A szultánnak szimpatikus elképzelése van arról, hogy Ománnak merre kell haladnia ( érdemes elbíbelődni a szöveg lefordításával ) ...

és ami a leghihetetlenebb, hogy a fentiek megvalósítása kézzel fogható, az országon látszik a gondoskodás. A szultán, uralkodásának 30. évfordulójára építette a Nagy Mecsetet, hálából a népnek.

A 4 hektáron elterülő komplexumban van a világ második legnagyobb kézzel készített szőnyege, 70*60 méteres, és 600 nő 4 évig készítette.
A mecset környékét vendégmunkások tartják folyamatosan rendben, a mecset körüli márvány utat, ottjártunkkor este 7 órakor, sötétben is tisztogatták.

A mecsetet csak nappal lehet látogatni, és a férfiaknak és a nőknek is a hagyományoknak megfelelően kell felöltözni.

Kétszer voltunk ott, egyszer nappal ...

és egyszer éjjel ...

Érdemes ellátogatni még a Muscat körüli kis halász falvakba, ahol lehetőség van búvárkodásra, snorkellezésre ...

Van pár köztéri park ...

és madárvilág ...

Muscatot 2007-ben egy ciklon teljesen elpusztította. Ezután az Omániak példátlan összefogással újraépítették, és egy élhető várost sikerült megépíteniük, köszönhetően a szultán hozzáállásának.