2017. január 30., hétfő

2017 Mianmar

Hogyan is kezdhetném?


Mianmar még más: színes, mosolygós, biztonságos, kedves.



Az aki luxust vagy bejáratott turista kliséket keres, az ne menjen most Mianmarba. Hátizsákosoknak, és Ázsia felé nyitott embereknek javasolt.


Szegény, fejlődő ország, a külvárosokban és a vidéken az emberek nagyon egyszerű körülmények között élnek, de biztos jelentős a korrupció is, mivel vannak szemetszúróan gazdag emberek is.







a gyerekek avval játszanak amivel tudnak ...



Városi élet ...



Az utak állapota a főváros kivételével eléggé egyszerű, részben aszfaltozott, nem túl széles, max 40 km/h sebességgel közlekedhető.



A forgalom lassú, dudálnak, és a főváros kivételével nem nagyon tartanak be közlekedési szabályokat. Egy 260 km-s út 8 óráig tart. Jobb oldalon közlekednek, de a taxik jobb kormányosak, a buszok jobb és bal kormányosak, úgy tűnik, hogy a kormány elhelyezkedésére nincs kötelező szabály.


Nagyon zavaró tényező Mianmarban: a szemételhelyezés kérdése. A kormányzat az utóbbi 3 évben jelentős programot indított a szeméthegyek felszámolására, azonban ennek jelei a fővárosban láthatók csak.

Katonai diktartúra vezeti az országot, a lakosság 85-90%-s buddhista vallású. Mianmarnak is meg van a helyi kirakat demokratája: Aun Szan Szu Kji, nemzetközi támogatással, a mianmari demokratikus átalakulás emblematikus alakjává vált, külföldön sározza hazája kormányát, közben demokratikus álmot fest, és Szingapúrral példálózik.
Sokféle emberrel beszéltem Mianmarban, egyikük sem mondott rosszat a kormányzatára, kiemelték a fejlesztési programokat és a rendet.

Mianmarban kb. 1 millió rohinga ( a bangladeshi határnál élő muszlim vallású mianmariak ) él, mostanság a kisebbségi helyzet a világ hírcsatornáinak központjába került.
Úgy tűnik, hogy mianmari rohinga és a bangladeshi bevándorló helyzet sok helyen hasonlít az európai migráns krízishez. Mint az európia esetben: Mianmarban is a nemzetközi sajtó elítéli a kormányt, mert nem engedi a bevándorlást, és természetesen az emberi jogok és hasonlóak megsértését szajkózza a CNN és a BBC is a világba. A CNN riportjában elítélték a katonák erőszakos fellépését, de azt kénytelenek voltak elismerni utólag, hogy a készített riport, melyre felépítették a kampányt Mianmar ellen, egy rohinga börtönben készült, ahol az őrök keményen bántak az elítéltekkel.

A katonai diktatúra deklaráltan buddhista államot akar fenntartani, és ennek érdekében drasztikus beavatkozásoktól sem riad vissza.
A muszlim Bangladesh szerint özönlenek az országba a rohinga menekültek Mianmarból ( 70 ezer fő ), Mianmar ezzel szemben azt mondja, hogy a Bangladeshbe menekülő emberek amúgy is bangladeshi migránsok, Mianmarban illegálisan tartózkodtak, és menjenek vissza oda ahonnan jöttek. A konfliktus abból robbant ki, hogy 2016 októberében, 9 mianmari határőrt iszlamisták megöltek, amire válaszul a mianmari katonai kormány keményen fellépett a szerintük az országban illegálisan tartózkodó muszlimok ellen.

A helyzet bonyolult, és az egymásnak is ellentmondó hírek miatt nem lehet kihámozni az igazságot, a CNN és a BBC folyamatosan hazudozik ( gondoljunk csak az iraki tömegpusztító fegyverekre, a szíriai bombázásokra, az amerikai elnökválasztásra,  a migránsok röszkei rohamára Magyarországon, vagy a vasúti sínek közé beeső migráns esetére... ), általában az igazság mindig rejtve marad.
A CNN által lelkesen támogatott szír mérsékelt ellenzékről ( akik ugye a rossz Assad ellen harcoltak ) éppen január végén derült ki, hogy mind egy szálig átálltak az ISIS-hez, és vitték az ingyen kapott USA fegyvereket is. Lám-lám a fekália mindig a felszínre kerül, csak idő kell hozzá ...
Persze az ENSZ is becsatlakozott Mianmar elítélésébe, ugyanúgy ahogy pl. Magyarországot is elítélték a migránsokkal történő szerintük nem megfelelő bánásmód miatt.

Annyit leszögezhetünk, hogy a nemzetközi sajtó jelenleg Mianmart sározza, a vonatkozó, helyszínre küldött emberi jogi bizottság nem talált semmit, a riportról ami a rohingák helyzetét hivatott bemutatni, kiderült, hogy egy börtönben készült, mindeközben a mianmari katonai kormányzat azt állítja, hogy ő csak védi az országot a migránsok ellen.
( Bármiféle hasonlóság az európai/magyar helyzettel csak a képzelet műve :-) ).
Ennyit a politikáról...


A fentiek ellenére a biztonság olyan szintjével találkoztunk Mianmarban, amire minden ember vágyik. Senki nem lépett fel fenyegetően, nem volt semmi probléma, mindenki békés és mosolygós. Még a taxisok sem akartak átverni, ha többet kértek, akkor elmagyarázták, hogy a (csúcs)forgalom miatt teszik, és később kiderült, hogy jogos volt a kérésük. Az elején eltelt pár nap, mire magunk mögött hagytuk a gyanakvást, és elfogadtuk, hogy tényleg nem akar senki átverni, nem akar senki meglopni, és mindenki csak jót akar.
Persze a frekventált turista helyeken: Bagan, Bogyoke market stb... már éledezik a kufárság, de még mindig sehol nincs a többi, pl. thaiföldi átverésekhez, lenyúlásokhoz, vagy a magyar reptéri taxisokhoz képest.

A mianmariak nyitottan és kedvesen fordulnak a turisták felé, igaz angolul nagyon kevesen beszélnek, de próbálnak segíteni, fotózkodnak veled, úgy tűnik örülnek, hogy mennek a turisták.
A mianmari emberek előszeretettel kenik be arcukat a tanaka fa kérgéből készült porral, mely véd a napsugárzástól valamint ápolja a bőrt.



A lakosság 80%-a egész nap rágja a bétel diót ...


Az egységcsomagot majd minden sarkon kis standokon készítik.




Az emberek egész nap rágják, de le nem nyelik, hanem kiköpik a bordó folyadékot, oda ahol éppen vannak, és ez teljesen elfogadott.


és senki nem kivétel...


Vannak frekventált köpőhelyek ahol feltorlódik az anyag ...


és a vonat oldalát sem kímélik....


A rágásra ráépült egy iparág, kezdve a levelek előkészítésétől ...

 


a gyártásig...


Mind a férfiak, mind a nők un. longyi-t hordanak. Ez egy cső alakúra vart anyag, amibe belebújnak, majd a derekukra csavarnak. Ez a népviselet.



A buddhizmus az államvallás. Az emberek túlnyomó többsége buddhista, és ennek megfelelően is élnek. Az országban rengeteg sztupa ...


pagoda ...


és paya van ...


átszövi mindennapjaikat a vallás.



A vallási helyeken elvárt, hogy a turista illendően viselkedjen és öltözködjön, a nők vállát és bokáját is el kell takarni, a férfiaknál enyhébbek az előírások.


Volt alkalmunk sokat beszélgetni buddhista iskola tanulóival, elmondták: nekik az a fontos, hogy jót cselekedjenek. Mert Buddha tanítása szerint, ha jót cselekedsz akkor jó életed lesz, ha nem akkor rossz. Ennyire egyszerű, és a legtöbben eszerint élnek is.
A buddhista iskolák, kolostorok adományokból tartják fel magukat, és az adományok gyűjtése elfogadott, az emberek adakoznak.






Persze vannak akik megpróbálják kihasználni a helyzetet, de az is belefér ...


Az ország déli részét fő folyójuk az Irrawaddy és mellékágai hálózzák be. Halászat, mosás, játék...




Mandalay, Bagan, tengerpart és Yangon; itt töltöttünk összesen 3 hetet 2017. januárjában.
Részletek a későbbi ( 4 db ) bejegyzésekben.....

2017 Mianmar - Mandalay

Mianmari utazást célszerű északon kezdeni és délen befejezni.
A régi fővárosban: Mandalay-ban kezdtük. Ázsiai fapados légitársaságok repülnek ide főleg Thaiföldről, de van Mianmarnak szárazföldi határa is, ami nyitott északon a turisták előtt is.
Mi az AirAsiát választottuk ...


A reptér nem túl bonyolult építmény, látszik, hogy egyelőre nincs felkészülve a turisták rohamára. A városba taxival vagy busszal juthatunk be. A busz 4.000 kyat/fő, a taxi 10.000 kyat, és kb 45 percig tart az út, elvisz a szállodáig, vagy oda ahova kéred. Full extra...
1.000 kyat kb. 220 ft.


Mandalay Mianmar kultúrális fővárosa ... elvileg, inkább egy nagyobb város csak.
Kiinduló pontnak jó kezdet, minden található itt ami Mianmar.
Közvilágítás sincs, azért viszonylag korán 10 óra felé elnyugszik mindenki, és 6 óra felé indul újra csak az élet. Nagyjából este 6 és reggel 6 óra között van áram szolgáltatás, és az internet is csak a jobb szállodákban éri el az élvezhető sebességet.
A városi nevezetességek, amiket minden turista könyv leír, jobbára a Royal Palace és Mandalay Hill körül találhatók, gyalog bejárhatók.
Jó kiindulási pont a Royal Palace, a központban található.
1850-s években épült királyi palota hajdan jobb időket is megélt. Fallal és vízzel körbevett komplexum, ami egyszer teljesen leégett, és a helyreállítás nem sikerült valami jól. A majd négyzet alakú területre turisták csak a keleti kapun keresztül mehetnek be, és ott kell megvenni az egész Mandalay-re érvényes 10.000 Kyat/fő turista jegyet, ami elvileg arra szolgál, hogy evvel a jeggyel minden műemlék látogatható. Gyakorlatban sehol nem kérték ezt a jegyet, csak itt.



A bevezető út mellett sütögetnek. Már itt lehet tapasztalni az egész Mianmarra jellemző mosolyt ...


egyebekben a komplexum területe ma katonai bázis, és csak kis része látogatható.





A háttérben a Mandalay Hill.


A hegyre gyalog is, taxival is fel lehet jutni a déli, Mandalay Palace felőli oldalról. Mi a lépcsőzést választottuk, mezítláb.
A bejáratnál lehet hagyni a papucsokat/cipőket, hisz ez Mianmar: senki nem viszi el, akár 2-3 óra múlva megyünk vissza, a lábbeli ott vár minket.
És itt kell először levetkőzni a sterilitásról alkotott sztereotípiákat: az első 20 lépcsőfokot a galambok kikerülhetetlenül összerondították úgy, hogy kikerülni nem lehet.


Egyre feljebb a hegyen mindenhol Buddha szobrok, sztupák, és ki tudja hány kis templom...







Bizonyos okból az emberek megütik a harangot, így persze mi is ...






A hegyen a legendák szerint valaha Buddha is járt. Buddha lábnyoma a sziklában ...



vannak árusok is, minden kapható, nem tolakodnak ...


Ugyanazon a lépcsősoron, amin feljutottunk vezet az út visszafelé.

Nem messze van Kuthodaw Paya és a Sandamuni Paya egymás mellett. A sok pagoda közül ez a kettő érdekes hely Mandalay központjában.



A Kuthodaw Paya-ban található a világ legnagyobb könyve. Legalább is így nevezik a 729 márvány táblára vésett szent szövegeket, melynek mindegyike egy kis sztupában kapott helyet.






A kis sztupák tetején lévő csengettyűk szélben csilingelő hangot adnak ...


A Sandamuni Paya-ban szintén található márvány táblák, de ezek már a könyvhöz készült útmutatót tartalmazzák...






A város északi, észak-keleti központjában találhatók a fenti nevezetességek, aztán ennyi.

A belvárosban zajlik az élet, rengeteg jármű, por, és az ázsiai miliő mindenhol.






Itt is mint Dél-Kelet Ázsiában az emberek az utcán élnek, ott esznek, beszélgetnek, összegyűlnek, mindenki csinál valamit.
A lenti hölgy burgonya-szerű gyökereket főzött meg, és azt árulta. Látva a tanácstalanságunkat, az egyik férfi ( szemben ) vett nekünk 2 db-t, hogy kóstoljuk meg. Utána mi is vettünk 2 db sárgát, 2 db fehéret és 2 db lilát összesen 200 kyat áron, leültünk közéjük, invitáltak, helyet készítettek és igaz hogy nem tudtunk egymással beszélgetni, de mégis meglepő volt a kedvességük.


Egyébként a kedvesség egész Mandalay-re jellemző, talán jobban mint a többi mianmari városra.
Ez a hölgy például naranccsal és sűlt zöldségekkel kínált meg minket csak úgy ...


ebben az étteremben pedig sütöttek valamit, látták, hogy az úton megyünk, és tettek pár gombócot egy tányérra, és kihozták nekünk...


és ők is valami édességet készítenek, leültettek, és adtak kóstolót...


Számtalanszor előfordult velünk, hogy az emberek üdvözöltek, integettek, mindig mosolyogtak, és nagyon-nagyon kedvesek voltak ... szinte kivétel nélkül mindenki.

Mandalay központjában laktunk, a piac mellett.
Mandalay belvárosában, muszlimok laknak, van mecset ( eléggé halk ), és van hindu templom is, aztán ennyi, forgalom és nyüzsgés.


Az utcák számozottak, nehéz eltévedni. Járdák nincsenek, viszont dudálás és forgalom annál inkább.
A turisták közlekedhetnek: gyalog, biciklivel ( nem ajánlott ), bérelhetnek robogót ( nem ajánlott ), felszállhatnak robogós taxira ( olcsó ), taxira ( drágább, de még mindig olcsó ), vannak buszok, de teljesen kiismerhetetlen az útvonal, és a menetrend, valamit vannak a pickup-ok, amik igencsak jó és nagyon olcsó eszközei az utazásnak városon belül.
A pickup-t jobbára helyiek használják, turistákat rajtunk kívül nem láttunk a platókon, igaz kevés volt a turista is.
Hogy honnan indul a pickup és hogy merre megy azt csak a helyik tudják. Azt viszont ki lehet deríteni, hogy mi a végállomás, közte pedig megy amerre megy.
Viszonylag egyszerű a pickupos utazás, ha látsz egyet oda kell menni, kideríteni hova megy, aztán felszállni. Ha tele van akkor indul. Egy utazás 500 kyat/fő.
A Mandalay Hill-hez a pickup a 86. és 25. utca kereszteződésétől indul.
A buszállomás ...


mutatja a fickó, hogy hova szálljunk ...


és egy kis csomag, hogy tele legyen a busz...


A városban még 4 dolgot érdemes megnézni:
- piacot,
- kikötőt,
- Mahamuni Pagodát,
- Shwekyaung Monastery-t.

A Mahamuni Pagoda Mianmar 2. legszentebb helye. A belvárosból 1 óra sétával elérhető, cca 6 km. A pagoda a város déli részén helyezkedik el. Az út több piacon vezet keresztül ...
Utcai varroda ...





Az írások szerint Buddhának csak 5 képmása készült életében, ebből az 5. a Mahamuni Pagodában található.

A bejárat ...


nők nem mehetnek Buddha közelébe ...


A szerzetesek minden nap adományokat gyűjtenek ...







Az északi bejárat előtt könnyen foghatunk egy pickup-t ami elvisz a belvárosba.


Persze tudni kell leszállni. Mi nem tudtunk, csak a Mandalay Hill-nél jöttünk rá, hogy túllőttünk a célon.
Kerítettünk egy robogós taxit ...


és irány a kikötő ...
Nem egy Rózsa domb ...



disztribúció ...




szállítmányozás ...



Aztán gyalog vissza a belvárosba. Út közben eszel ami van ...







Másik nap, megnéztük a Shwekyaung Monastery-t. Fából faragott épület, még ma is szerzetesek lakják. Gyalog szintén megközelíthető, ki is van táblázva néhol ...











Az utcán vannak helyek, ahol ha valaki megszomjazik mindig talál vizet. Kis műanyag pohár az agyagedény tetején.


És a piac ...

















mobilkonyha ...












digitális mérleg, bekötve a NAV-hoz ...




Exkluzív étterem asztalfoglalással ...


Mandalay környékén az egyik leghíresebb látnivaló a teak fából készített híd, állítólag a világon a leghosszabb. Felkapott turista látványosság, taxival 12.000 kyat, de van pickup is, csak azt nem tudni, hogyan lehet visszajönni. Nagy turista buszok hurcolják a csoportokat a naplementéhez, óriási a tömeg, és a híd sem a régi, inkább bazári látványosság, de kell ilyen is...





 






4 napot töltöttünk Mandalay-ban, ennyi elég, hogy lassan bejárjuk a várost, és meglegyenek az első benyomások Mianmar mindennapjairól.

Következő állomás Bagan. Lehet menni busszal, hajóval és repülővel. Mi a 10 órás hajóutat választottuk lefelé az Irrawady folyón ...
A hajó reggel 7-kor indult, és délután 5-kor ért Baganba.




ízléses kis csónak ...