7 millió ember otthona, belvárosában szemetességről nem beszélhetünk, a kormány szeméttelenítési programja láthatóan itt működik. Az emberek elfővárosiasodtak, rengeteg a dugó, biciklivel és robogóval szinte lehetetlen közlekedni. Nagy távolságok vannak, látnivaló alig.
Kétszer jártunk a városban, egyszer a Bagan - Ngwe Saung Beach útvonalon mint átszálló hely, és egyszer Mianmari kirándulásunk záró eseményeként.
Baganból jövet kértünk információt a turista irodában, hogy honnan indul a busz Ngwe Saungba és mikor, valamint mennyibe kerül a taxi az állomásig. A hölgy egy kérdésre sem tudott jó válasz adni: sem az indulás helyét, sem az időpontját, sem pedig a taxi árát nem tudta belőni. Fogtunk egy taxit
elmentünk az állomásra, megtudtuk, hogy másnap reggel indul a busz, vettünk jegyet, és elmentünk szállást keríteni. A taxis elvitt minket egy közeli szállásra, minden rendeződött.
A környék igencsak szegényes, zsúfolt.
Ahogy sétáltunk a környéken és próbáltunk valami kifőzdét keríteni, belebotlottunk egy Buddhista bentlakásos iskolába. A bejárata előtt bámészkodtunk, mire kijött egy szerzetes, mondta, hogy menjünk be, megmutatja hogyan élnek, és ha van kérdésünk válaszolnak.
Meglepő volt, bementünk és körbenéztünk.
Nagyon egyszerű körülmények között élnek, hálótermekben korcsoportonként. A hálótermek bambuszból készített egyszerű építmények, egyedül a tantermek téglaépületek. A fiatalok reggeltől estig tanulnak, idősebb szerzetesek oktatják őket. Beinvitáltak minket egy tanórára, mint mondták ide bárki bármikor bemehet, az ajtó nyitva áll mindenki előtt. A szerzetesek minden nap adományokat gyűjtenek, mindenki egyenlően részesedik belőle, az iskola ebből tartja fenn magát.
Sokat beszélgettünk, úgy tűnt örültek nekünk, elmondták, hogy turista még soha nem vetődött arra, és ha bármikor visszatérnénk szívesen látnak minket.
A látogatás végén kérték, hogy üljünk le egy teremben, ahol ők is kérdezni akarnak tőlünk, és mi is kérdezhetünk akármit tőlük. Kb. 20-n lettünk a végére, nagy érdeklődést tapasztaltunk.
Feltettünk nekik olyan kérdéseket, is hogy hisznek-e istenben, mit jelent nekik a Buddhizmus, honnan tudják, hogy ez a követendő út stb... . Derekasan állták sarat, mindenre válaszoltak.
Kb. 2 órát töltöttünk el náluk, elbúcsúztunk, és ennyi. Nagyon jól alakult az aznapi programunk annak ellenére, hogy a környékből nem túl sokat néztünk ki.
Reggel felszálltunk a buszra és iránya tenger.
Mianmari utazásunk utolsó állomása szintén Yangon volt.
A külvárosi buszmegálló légkondicionált ...
Taxi a dugóban ...
és az elmaradhatatlan utcai árusok ...
Így néz ki egy "Bél-station". Középen fő valamilyen lé, abba bele lehet mártogatni a szemközti főtt belsőség darabokat ( belet ), majd az asztal oldalán található fűszeres szósz adja meg a főtt belsőség végleges ízét. Hogy ezt ne állva kelljen, körbe lehet ülni az asztalt és hajrá...
Buszok ...
és a menetrend ...
Aki Yangonban jár az mindenképpen próbálja ki a Circular Train-t ( körvasút ). Yangon belvárosából indul és tesz egy nagy kört a városban, összekötve az északi szegényebb részeket a déliekkel.
A vonatot még a britek hagyták itt.
Állomás ...
ha felszálltak az utasok akkor az utolsó kocsiban ülő kalauz kiinteget az ablakon, hogy mehet.
Ablakok mindig le vannak húzva, ajtók sincsenek, full légkondi mindenhol.
Sebesség kb 10-20 km/h, no para, nincs száguldás.
árusok is vannak a vonaton ...
Shwedagon Pagoda.
Yangon legfőbb látványossága, és Mianmar legimpozánsabb pagodája. A párok gyakran választják a fotózás helyszínéül ...
Buddhista szent hely ...
Yangon nem a világ legérdekesebb városa, de egy-két napot el lehet tölteni értelmesen.
Kipihenten indultunk vissza Magyarországra a +33 fokból...
Egy utolsó pillantás a hölgy nevére ...
majd a legnagyobb személyszállító repülőgépre ...
és érkezés Budapesre -9 fokban ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése