2020. március 3., kedd

2020 Mianmar, Ngwe Saung beach

 Busszal az édenkertbe.

A buszállomás: 

a buszunk ...


A buszon is zajlik az élet, minden megállónál felszállnak az árusok, hoznak kaját, innivalót, valami sorsjegyet ...




megérkezés ...






Minden fejben dől el ...








A zsúfolt tengerpart ...

 
Erre tényleg nincs valami gép?







És a végére a probléma maga: a kínai turizmus Dél-Kelet Ázsiában. 

A kínaiak otthon, szorgalmas, szabálykövető emberek. De miután átlépik a határt, mintha mindent elfelejtettek volna. Ahol megjelennek, ott a szemét és az igénytelenség is megjelenik. 

Mianmarban az utóbbi 2 évben teljesen átalakult a turizmus. A turisták 50% kínai, és arányuk emelkedik. A többi turista elmarad a szemét és az igénytelenség miatt. Elmondások szerint egész Dél-Kelet Ázsiát kivégzi a kínai turizmus, sőt az olyan helyek mint Bali, már el is estek: ausztrálok és európaiak eltűntek, kínaiak jönnek, szemét mindenhol, színvonal csökken.

Legutóbbi mianmari látogatásunk óta a tengerparton megjelentek a robogók ( korábban nem volt csak 1-2 db ), a tűzijátékok ( korábban nem volt ), eldobált műanyag palackok és mindenféle csomagolóanyag elszórva ( korábban nem volt ). Amúgy is nagy probléma Mianmarban a szemét kezelése és elhelyezése, most a kínaiak visszalökik őket oda ahonnan elindultak.

A parton kint a tábla, hogy: ne tedd tönkre a partot, de senki nem törődik vele, senki nem ellenőrzi, mindenki szemet huny a turizmus bevétele miatt. Mert a kínaiak költenek nagy ütemben mindenre, tök mindegy mi az, csak történjen valami, és lehessen szelfit készíteni.

Ki lenne erre képes? 34 fokban, mintha esküvői ruhában lenne, pedig csak turista. Hol a fürdőruha? Ja kérem!, ők nem fürdenek, ők szelfiznek, feltöltenek, megosztanak, kipipálnak, aztán ha eltörik a napszemüveg akkor ott hagyják a kifogástalanul élére nyírt füvön, vagy beletemetik a homokba, mert az jó sztori.

Kérdezték utolsó nap a hotelben, hogy jól éreztük-e magunkat. Aztán elmondtam nekik ugyanezt, de csak hümmögtek. Sőt a bookingon is leírtam, természetesen nem jelentették meg.

Szóval mi szeretjük Dél-Kelet Ázsiát, de elment kedvünk tőle, a kínaiak letarolnak mindent, ha nem kellünk, majd keresünk mást.

És persze a vírus is jó kérdés.

De őrizzük meg Mianmart olyannak, mint korábban volt, nézegessük a képeket, és emlékezzünk arra a népre, akiről a terjedő kufárság ellenére is csak jó szívvel tudunk nyilatkozni. Ámen.







2020. március 2., hétfő

2020 Mianmar, Hpa-An

Hpa-An a fővárostól keletre van kb 250 km-re, folyók, hegyek, templomok, motorozás, denevérek, kaucsuk ültetvények.

Buszpályaudvar ...

Menetjegy iroda ...


Hpa-An


Naplemente után milliónyi denevér hagyja el lakóhelyét, egy közeli barlangot, hogy éjjel táplálkozzanak, majd napkeltére visszatérve átaludják a napot. 

A barlanghoz el lehet jutni hajóval vagy motorral. Először hajóval mentünk ...








A környéket bejárni robogóval a legegyszerűbb. Robogót bérelni mindenhol lehet, viszont térkép az nincs, megérzésre kell menni, és kérdezősködni. Vannak néhol kiírások is, de érdemes indulás előtt némi útitervet készíteni. A környék biztonságos, mint egész Mianmar, no para, csak el kell indulni.

Cseppkőbarlangok mindenhol, és a Mianmarra jellemző kissé bazári Buddha ábrázolások ...









Nem tudom Buddha mit szólna ehhez ...

csónakkal a szent hegy körül ...


persze a papucsot levetettük a barlang bejáratánál, nem számítva arra, hogy lesz csónakázás, és gyalogolós hegykerülés ... de végül lett ...






A járgány és az utas ...








denevérek a plafonon ..


Következő a várostól 30 km-re, ahol a majmok átvették az uralmat ...
 


 
 







Visszafelé megálltunk egy kaucsuk ültetvénynél, gondoltuk benézünk, úgysem láttunk még ilyet. Szerencsére ott volt a tulaj is, aki készségesen elmondott mindent, körbevezetett, a végén még kaptunk  ajándékot is.


Egy 100 hektáros ültetvény volt, a fákból kicsöpögő anyagot helyben dolgozták fel, és a készterméket exportálják Európába és Kínába. Kínába megy a helyben felvásárolt rossz minőségű, esetenként megégett áru, Európába pedig a saját gyártású jó minőség. A feldolgozás egyáltalán nem környezetbarát, nagy mennyiségű vegyszerrel dolgoznak, a göngyöleg és a melléktermék elhelyezéséről nem akarunk tudni. A tulajnak van rizsliszt és borsóliszt malma is.


Másnap egy sok-száz éves szent helyet néztünk meg.
Bejárat, ellenőrzőpont, motozás stb...


Csak mezítláb lehetett bemenni, a galambok minden összesz..tak. Érzékenyeknek nem javasolt. 

A bejáratnál a szerzetes többnyire nem törődött semmivel, de kikerekedett szeme, mikor meglátta, hogy a sz...s talpunkat a mosakodó edényüknél tisztítjuk le.









Utolsó esete visszamentünk a denevér barlanghoz, de most robogóval, így közvetlenül a barlang bejáratánál láthattuk ...



Irány a tengerpart ...