A koronavírus éppen csak gyerekcipőben járt, utazni pedig mégiscsak szükséges, hát irány Mianmar másodszor is. A cél inkább pihenés jellegű, mintsem kulturális. Tudtuk hova megyünk, és tudtuk mire készüljünk.
Indulás előtt vettünk pár maszkot, hogy legyen nálunk, hátha a kínaiak valamit kitalálnak. Pekingen keresztül repültünk, nem volt látható jele semmi izgalomnak.
Maszk inkább csak rajtunk volt, a reptéren még csak a lázat sem mértek, nem voltak kapuk, semmi. Pedig 2020 január vége volt, és már szállingóztak a hírek, hogy valami vírusos járvány készülődik.
Mianmarban nem foglalkozott a járvánnyal senki, tudtak róla, hogy van, de ezenkívül nem érintette meg a őket. Írogattak az újságban valamit, az emberek csak nevettek.
Yangoon-ban az élet változatlan.
Végigmentünk a helyi városi vasút ( "Circular train" ) teljes vonalán.
Az élet az állomásokon ...
a vonaton ...
a városban ...
Élet egy templom körül ...
A szerzetes egész nap szent szövegeket kántál, láthatóan nagy lelkesedéssel. Körülötte szenteltvíz, előtte a köpőcsésze.
Gondolnak a gyerekekre is, van aprópénz dobáló hely: bele kell találni 2 méterről a mozgó edénybe ...
És az utcai érkezés ...
helyi kaját kértünk ( Rakhine style ), csilivel és foghagymával ...
first class restaurant ...
Következő úti cél Hpa-An busszal ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése