Busszal az édenkertbe.
A buszállomás:
a buszunk ...
A buszon is zajlik az élet, minden megállónál felszállnak az árusok, hoznak kaját, innivalót, valami sorsjegyet ...
megérkezés ...
Minden fejben dől el ...
A zsúfolt tengerpart ...
És a végére a probléma maga: a kínai turizmus Dél-Kelet Ázsiában.
A kínaiak otthon, szorgalmas, szabálykövető emberek. De miután átlépik a határt, mintha mindent elfelejtettek volna. Ahol megjelennek, ott a szemét és az igénytelenség is megjelenik.
Mianmarban az utóbbi 2 évben teljesen átalakult a turizmus. A turisták 50% kínai, és arányuk emelkedik. A többi turista elmarad a szemét és az igénytelenség miatt. Elmondások szerint egész Dél-Kelet Ázsiát kivégzi a kínai turizmus, sőt az olyan helyek mint Bali, már el is estek: ausztrálok és európaiak eltűntek, kínaiak jönnek, szemét mindenhol, színvonal csökken.
Legutóbbi mianmari látogatásunk óta a tengerparton megjelentek a robogók ( korábban nem volt csak 1-2 db ), a tűzijátékok ( korábban nem volt ), eldobált műanyag palackok és mindenféle csomagolóanyag elszórva ( korábban nem volt ). Amúgy is nagy probléma Mianmarban a szemét kezelése és elhelyezése, most a kínaiak visszalökik őket oda ahonnan elindultak.
A parton kint a tábla, hogy: ne tedd tönkre a partot, de senki nem törődik vele, senki nem ellenőrzi, mindenki szemet huny a turizmus bevétele miatt. Mert a kínaiak költenek nagy ütemben mindenre, tök mindegy mi az, csak történjen valami, és lehessen szelfit készíteni.
Ki lenne erre képes? 34 fokban, mintha esküvői ruhában lenne, pedig csak turista. Hol a fürdőruha? Ja kérem!, ők nem fürdenek, ők szelfiznek, feltöltenek, megosztanak, kipipálnak, aztán ha eltörik a napszemüveg akkor ott hagyják a kifogástalanul élére nyírt füvön, vagy beletemetik a homokba, mert az jó sztori.
Kérdezték utolsó nap a hotelben, hogy jól éreztük-e magunkat. Aztán elmondtam nekik ugyanezt, de csak hümmögtek. Sőt a bookingon is leírtam, természetesen nem jelentették meg.
Szóval mi szeretjük Dél-Kelet Ázsiát, de elment kedvünk tőle, a kínaiak letarolnak mindent, ha nem kellünk, majd keresünk mást.
És persze a vírus is jó kérdés.
De őrizzük meg Mianmart olyannak, mint korábban volt, nézegessük a képeket, és emlékezzünk arra a népre, akiről a terjedő kufárság ellenére is csak jó szívvel tudunk nyilatkozni. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése