Közlekedés Malajziában.

Hogyan jutottunk el, és helyben hogyan?

Quatar Airlines vitt minket Budapestről Doha-n keresztül Kuala Lumpurba.

Induláskor Ferihegyen a Quatar utaskísérőit jól megmotozták, biztos ezért nem volt semmi extra a Quatarral, annak ellenére, hogy jó a marketingje.

Dohai reptéren buszok szállítják az utasokat terminálok között, és a jegy típusának megfelelően könnyen el lehet igazodni, eltérő színekkel jelölik a különböző utasforgalmakat. A tranzit utasokat citromsárga jegyekkel büntetik, de odafigyeléssel nem lehet eltévedni.

A reptéren mindent lehetett kapni, árak is normálisak. Volt pihenőszoba is ahol elméletileg aludni is lehetett kagyló alakú székekben. Két ilyen szoba volt, viszont mind a kettő kicsi, és a székek helyett az emberek inkább a földön aludtak. Ezért ha Doha-n hosszabb várokozásra készülünk, akkor célszerű olcsó gumimatracot vinni magunkkal. Biztos gyorsan álomba szenderülünk, ugyanis indiai barátaink lábszaga gyorsan megszállja a helyiséget, és előfordul, hogy a magyarok háton fekve úgy horkolnak, hogy más rosszallóan nézi, csakúgy ahogy az olasz hippi turista házaspár férfi tagját, aki hangosan eleresztette magát ... és utána még kétszer, hogy ütősebb legyen. Digó disznó, csúszott ki a számon...

Van szabad ivóvíz kút is a reptéren ( langyos klóros víz ), és ingyen internet sarok.

Lassan eltelt a 8 óra várakozás, és utáni buszokkal vittek ki a géphez.

Felszálltunk, aztán le. Viszonylag kellemes dolog, hogy Doha kb. félúton van Budapest és Kuala Lumpur között, így nem tűnik olyan hosszúnak az utazás.

Kuala Lumpur repülőtér modern, 2-szer 3 sávos autópálya visz be a városba, vagy vasút vagy busz. Kényelmesebb és majdnem egy árban van ha budet teksi-vel mész.

A reptér kijárata mellett ott van a prepaid taxi állomás, megmondod, hova akarsz menni, befizeted, a 3-s kijáratnál vár a taxi, odaadod a kapott számlát, és már visz is. Jól szervezett, olcsó, nem nyúl le senki.

Annak ellenére, hogy olcsó a taxi, nem utaztunk vele, mert a tömegközlekedés tiszta, mindenhova lejuttat, olcsó, és kéznél van. A benzin Malajziában 1,8 RM ami kb. 126 Ft/l.

Pár napos akklimatizálódás után az Air Asia elvitt minket Kota Bharu-ra. Ezt is interneten foglaltam, 212 RM volt a jegy kettőnknek, a reptéri transzferrel együtt. A reptéri ellenőrzésekn látszott, hogy nem félnek semmiféle terrorizmustól. Gyakorlatilag az összes fém dolog rajtam volt miközben átmentem a kapun: aprópénz, öv, telefon, kompakt fényképező ... és a kapu nem jelzett. Ilyen is van.

Kota Bharu-n leszállt a gép, majdcsak lesz valahogy. Aztán megszólított minket egy hölgy, elmondta, hogy bizonyára Perhentianra utazunk, és felajánlja, hogy segít. Na mondom, segíts anyám, de ha átversz, megpofozlak - egészséges magyar gyanakvás. És nem vert át ... beszerveztünk még egy angol nőt, befizettük a taxit, és a hajót is, ami átvisz Perhentian-ra. Szóval beszálltuk a taxiba, egy öreg maláj elvitt minket Kuala Besut-ba ( öreg volt, talán Sandokánnal együtt harcolt, és nem szeretett száguldozni ). Kuala Besut-ban várt miket egy iroda, a fickó kikérdezett, hogy hova akarunk menni ( nem tudtuk, de eldöntöttük, miközben megismerkedtünk egy svéd csapattal - sör felkutatása ürügyén ), adott hajó jegyet ( oda-vissza útra ), elkísért a kikötőbe, és mondta, várjuk meg a csónakot. Közben levettek rólunk fejenként 10 RM-t, korall védelmi adóra. Kb. 1 órát vártunk, aztán jött a csónak. Beszálltunk csomagostul ( csomagokat egymásra dobálták ), és elindultunk. Később tudatosult, hogy a fenti fénykép a kikötő kijárata a nyílt tengerre, és itt megy ki a csónak Perhentian Island felé.

A csónakos úgy ment a hullámokon, mint valami félőrült, és nemcsak oda úton, hanem visszafelé is. Visszafelé a csónakok minden nap ( időjárástól függően ) 8, 12 és 16 órakor indultak. A mólón 3-4 ember szervezte a jegyek és a majdani úti cél szerint az embereket kisebb csoportokba. Flottul ment, működött.

A Perhentianon eltöltött 8 nap után, úgy gondoltuk busszal megyünk vissza Kuala Lumpurba. Szállásunkon: Senja segítettek lefoglalni a buszt, és megígérték, hogy a busz megvár minket, amíg a hajó meg nem érkezik. Úgy tájékoztattak, hogy a busz út 7-8 óra lesz. 10 lett belőle, viszont pofátlanul olcsó volt. Nincs autópálya az érintett szakaszon, viszont nagy a teherautó forgalom ... kétszer egy sáv ... 600 km.

A busz du 2 körül megállt egy pihenőnél, és Kuala Lumpur előtt közvetlenül egy benzinkútnál.

Kuala Lumpurban a busz pályaudvar mellett volt egy vasúti megálló, így könnyen megtaláltuk/megközelítettük a hazautazás előtti szállásunkat ( amit még indulás előtt interneten foglaltunk ), ahol a sors kárpótolt a buszos malőr miatt, és kifogástalan körülmények között töltöttük el a maradék 3 napot.

Perhentian Island

Még két hét kellett volna legalább....

Ez az a hely, ahonnan nem mozdultunk, ahonnan a gyerekeinken kívül nem hiányzott semmi, és ahol tökéletesen lehet semmit csinálni. Perhentian két szigetből áll. A nagyobbik a Besar, a kisebbik a Kecil. A szárazföldről történő induláskor még nem tudtuk melyikre megyünk, de az időközben megismert svéd turisták elbeszélése alapján a Kecil-t választottuk. Egész Malajziai utunk addig volt megszervezve, hogy Budapesten felszállunk a repülőre, ami Kuala Lumpurban letesz, majd 3 nap múlva felszállunk az Air Asia járatára, ami letesz Kota Bharu-n. Ezután minden úgy történt ahogy történt ...

A szigetre 2 hatalmas motorral felszerelt csónakok visznek át a szárazföldről. Ez kb. 30-40 percig tart, és mentális kielégülést okoz a csónak vezetőjének ahogy látja az utasok egyre rémültebb arckifejezését. A nyílt tengeri hullámok valamint a csónak sebessége nem volt összhangban, emiatt folyamatosan pattogtunk az utastérben, valamint a kikötőben a megismert svéd turisták által felkínált, és elfogyasztott sör egyre jobban kívánkozott vissza a teremtőjéhez. Kedvesem jobban bírta, ő mosolygott végig, de lehet más mosoly volt ez...

Szóval a sofőr megkérdezte hova megyünk ( kívánság műsor volt a kikötés helye ), és mivel hezitáltunk, kitett a Coral Bay nevű helyen, a kép jobb oldalán látható mólónál.

A szigeteken nincsenek utak, nincsenek autók és motorok sem. Csak a part van, a bungalók, pár kisebb bungaló-bolt, étterem/kocsma. A parton kívül csak az esőerdő van. Ha valahova el akarsz menni, akkor a parton ringatózó csónakokat fel tudod bérelni, hogy vigyen el valahova ... de hova is?

Ezután a tűző napsütésben elkezdtünk szállást keresni. Az utasok többsége elindult a Long Beach nevű menő, és útikönyvekben is mint a fiatalok Mekkájaként említett helyre. Long Beach a sziget túl oldalán van, ahova a Coral Bayről egy ösvény vezet át. Kis szervízidő után elindultunk mi is teljes felszerelésben a 34 fokban, tűző nap alatt a Long Beachre. A hegytetőre felmásztunk, onnan láttuk, hogy Long Beachen hevesen hullámzik a tenger ... ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Coral Bay-re, és ott keresünk szállást, aztán ha nem lesz jó, majd másnap tovább állunk. 

Kibéreltük a képen látható bal szélső bungalót kemény 4500 Ft-nak megfelelő Ringitért ( 70 RM/bungaló/nap reggelivel ). Légkondi nem volt, de nem is hiányzott, csak egy ventilátor keverte a levegőt. Persze a bungaló feeling kissé más mint az álmainkban, főleg ha mögötte az őserdő van. Minden este valami kapart, valami mászott, valami kopogott, valami rágott. Első este, még amatőr bungalózóként egy fél doboz kekszet hagytunk elöl. A bungaló résein, a környék összes ízeltlábúja érezvén a kaja jelenlétét meglátogatta a kekszes táskánkat. És a kedvesen fedezte fel ... csak annyit hallottam, apa, Apa, APA gyere, mi ez??? .... ÁÁÁÁÁÁÁÁ. 0-4 cm-ig mindenféle rovar nyüzsgött a kekszes táskában. És ez egy óra alatt történt. Nehezen, de megnyugodtak a kedélyek, és a tartalék két doboz kekszünket hermetikusan elzártam a külvilágtól. Aznap este a zuhanyzóban még egy 3 cm-s rovart agyonütöttem, de később nem találtunk semmit.

Reggel mikor felkeltünk, a látvány megfelelő volt.

És persze a ház mellett kukázó 1,5 m-s leguánt már könnyedén vettük...

Volt még kisebb gyík, mókus, lepke, egészen apró citromsárga madártól, a nagyobb madarakig. Azt megfigyeltük, hogy a bungalók fölött a hegyoldalban, a magasra nőtt fák között rendszertelen időközök szerint 4 nagyobb testű, fekete de fehér hasú zömök madár repül oda-vissza. Ezek voltak a vízszintesen repülő madarak ( ha tudományosak akarunk lenni ).

És a zsúfolt parton ezrek siettek munkába, tüntettek vagy éppen vonultak fel ... vagy mégsem?

Coral Bay keleti nyugati fekvésű, a nap a tenger felett nyugszik le...

Ezzel szemben Long Beach észak-keleti fekvésű, ahol a tenger márciusban és áprilisban annyira hullámzik, hogy fürdeni, vagy hajózni lehetetlen. Egyik nap látogatást tettünk Long Beachen is, ... hát elkeserítő. Bungaló nincs a parton, ellenben rengeteg kis csehó, szeméthegy, eltüzelt szemét maradvány stb... A szép homokos part mellett elkeserítő az igénytelenség. Lehet, ha lecsillapodik a tenger május után, akkor a szemétszállító hajók ki tudnak kötni ott, és megtisztul a környék, de szerintem nem...

Coral Bay valaha tele volt élő korallal, de az intenzív csónak forgalom a part mellett teljesen kipusztította, mindenhol elfehéredett korall maradványok a part közelében, és néha a tenger 1-1 darabot ki is hoz a partra. Coral Bay-nél fürdőcipő használat kell. Viszont a maradék korallon halak tucatjai áztatják lábukat, és beljebb, ahol még az eredeti korall megmaradt, hihetetlenül szép tengeri élővilágot csodálhatunk meg. Mi vittünk búvárszemüveget, pipát - de ha nincs akkor ott is bérelhető napi 10 RM-ért - ezért ha az idő engedte, ez egy jó elfoglaltság.

A tenger kristálytiszta, türkizkék, a homok fehér, és ha nem szemetelik össze akkor csodálatos is marad a part.

Persze a legelképzelhetetlenebb helyeken is találkozhatunk az indiai kultúra részeként eldobált műanyag dolgokkal.

Csak remélni lehet, hogy ez a sziget megmarad ilyennek ami ... de sajnos a tapasztalt bungalóépítési láz, és az egyre több turista gyaníthatóan hamarosan véget vet a sziget igazi varázsának.

Számtalan kisebb öböl és strand van a környéken, ami csónakkal közelíthető csak meg. Szól valakinek, hogy el akarsz menni valahova, majd megbeszélitek mennyibe kerül, és begázolva a vízbe beszállsz a csónakba ... és ugyanígy szállsz ki. Nincs túlbonyolítva. A szigeten dolgozó embereket és a szemetet is csónakok szállítják.

Nagyon helyesen a térség természetvédelmi terület, és a maguk módján óvják is valamilyen szinten az élővilágot. A part sziklás, felette az erdő, de vannak elvetemültek, akik bejárják ... egy darabig.

Egy igazi hero, aki harcol az elemekkel, majd feladja.

A szállásról: Senja-nak hívták, csakis első osztályú bungalókkal rendelkezett, amik esőben néha beáztak. Viszont jó helyen van, roppant jó helyen. Március 12 körültől már nem is volt üres szállás.

Hangulatos, jó hely. Konyhája közepes, árai jók: egytál étel 6-10 RM, mangó shake ice blended 7 RM, satay 10 RM. Ingyen WIFI! Nagy előny. A parton és a hegyoldalban is voltak bungalók. Melegben, hegy oldara mászni? Persze a kilátás biztos jobb, és több állat is kapar éjjelente.

A Senja felirat felett található az étterem.

Coral Bay csendes, nincs diszkó, nincs hülyegyerek-tombolás, lehet pihenni. Akinek pörgés kell annak ott van Long Beach.

Mi elégedettek voltunk. A személyzet kedves, nem takarítják a szobát, csak ha kéred, az éttermi kiszolgálás lassú, de ez hozzá tartozik.

Inkább hátizsákos, kalandtúrázóknak való, és mindenképpen minimum 2-3 hét kell.

Az étterem teljesen nyitott, és a tenger felé néz, egyszerűen berendezett. Esténként grilleznek tengeri herkentyűket, király halat, barrakúdát, polipot. És a mangó shake ... az valami csoda! Az étterembe belépni csak mezítláb lehet, amúgy se sűrűn volt rajtunk lábbeli.

A Coral Bay-n van még két említésre való szállás: Maya és a Shari La Resort.

A Maya-s személyzet még kedvesebb, a bungalók a parttól beljebb találhatók, olcsóbb mint a Senja, de ritkán van szabad szoba ad hoc, valahogy előre kell foglalni. Azt el kell mondani, hogy a fickó ( Matt a neve ) nagyon korrekt, elmondja mikor nem szabad snorkell túrára menni, míg a többiek kivisznek akkor is ha nem látsz semmit. Szimpatikus volt, de az étel náluk a legrosszabb, viszont náluk mosattunk.

A Shari La a hegyoldalban található kissé magasabb kategória. Jó a kilátás a tengerre, de csak az étteremből. A szállások többsége egymás mellett a hegyen, kicsi ám privát partja van ... akinek ez kell?

Azt hiszem sikerült jó helyet találnunk, csak sajnos az ott eltöltött 8 nap kevésnek bizonyult.

Visszamennénk.....

Kuala Lumpur

2011. március elején jártunk ott a párommal. A monszun épphogy véget ért, városlátogatáshoz megfelelő volt az időjárás, nappal 30-32 fok, este 25. Muzulmán ország, no sör ... vagy nagyon drága, és azt hiszem ez volt az egyetlen probléma. Többség maláj, de sok kínai ( 30% körül ) és indiai ( 20% körül ). Kuala Lumpur szinte semmi történelmi nevezetességgel rendelkező város, viszont nekünk ( piac-fun ) teljesen megfelelő hely. Folyamatos építkezések, pezsgés, színek, élet, örök nyár. Ja és nem sietnek. Mi voltunk azok akik az elején folyton siettünk, aztán később már mi sem...

Közlekedési lámpák vannak, de a nagy kereszteződéseken kívül senkit nem érdekelnek, a gyalogosokat még a nagy kereszteződéseknél sem.

Modern élhető város. Mindenki mosolyog, szívesen adnak információt, a turista helyeken rendőri jelenlét, sok ember az utcákon, zajlik az élet. Jó tömegközlekedés, minden működik, és ahogy talán a képen is látszik, automata szerelvények, sofőr nincs, tisztaság, légkondi.

Jobbra a kína negyed híres bevásárló utcája: Petaling street, semmi extra, 30 perc, menjünk tovább. Persze előbb egy kis helyi táplálkozás, árultak ott szójatejet, gyümölcsöket kiszerelve, és minden mást is.

Gyümölcsárus az utcán, gondolom a turistáknak....

Ez a helyi közös étkezde. Egy adag rizs mellé ki lehet választani a feltéteket, majd a mama a pénztár saroknál ránéz a választásodra ( mennyi a hús tartalma ) és mond egy összeget. Amit a hölgy választott az 8,5 RM volt, viszont csípős. Mindig minden csípős, ha azt kéred, hogy ne legyen csípős, akkor csak egy kicsit csíp. Viszont ízletes, aki Malajziába utazik turistaként, az nem a rántott húsért megy. A műanyag asztalok kissé koszosak, de belefér, a műanyag szék max 90 kilót bír. Volt sör: 22 RM ( felháborító :-) ).

Sárkány gyümölcs kiszerelve

A belvárosban színes minden. Tele van plázával ( mi egyedül a Low Yat-be mentünk, mert ott férfi-soviniszta módon műszaki cikkeket lehet venni normál, vagy alacsony áron ), mindenki mobilozik, jól kitalált és felépített város.

Magas épületek, pálmafák, zöld kertek, ha a kínaiak nem kiabálnak a közlekedési eszközökön, akkor normál élet.

Taxi = teksi. Olcsó: a budget teksi. Az oldalára rá van írva, hogy van taxiórája. Malajziában nincs borravaló, így a taxisnak sem. Taxi pontokon előre be lehet fizetni az út árát, így nem érhet meglepetés.

De a tömegközlekedés sokkal olcsóbb ... és tiszta is.

Délben sok helyre kitelepülnek ebéd-árusok. Jelen esetben egy mecset mellett mi is megálltunk. A Michelin csillagos éttermet az ábra mutatja. Jellemzően jobb kézzel esznek az emberek, ott meg is mutatta egy készséges fickó, hogy hogyan. És ha megetted, akkor jobbra hátul van egy kondérban tiszta víz, amiből meríthetsz és megmoshatod a kezed. Az étel ízletes volt, természetesen csípős. Aztán az ebédidő végeztével, mindenki eltűnik...

Batu Caves. Indiai szent hely, az indiaiakra jellemző túldíszítettség, kosz és szemét. Tömegközlekedés hoz ide ( KL Sentral-tól indul: 2 RM ). A hegy belsejében található barlanghoz meredek lépcsősor vezet fel, a kilátás a barlangtól nem éri meg a menetelést :-).

A barlangban pár kegyhelyen kívül szintén semmi, az ünnepek alatt használt díszítések egy sarokban összedobálva, amire a lelkes látogatók pár műanyag palackot is dobtak.

Urbanizált majom... Az eldobált szemétből kukázik.

Ahol jártunk eddig, a muzulmánok mindenhol szemeteltek, de az indiaiak fejlesztették ezt tökélyre. Kuala Lumpurban ott kezdődik az indiai negyed, ahol nő a kosz, a mocsok, és egyre furcsább szag van.

Kuala Lumpurban van a világ legnagyobb olyan madárparkja, ahol az állatok szabadon vannak, persze a terület felett háló van kifeszítve.

A madárparktól nem messze van a pillangó park, lényegesen kisebb területen, de megéri bemenni. A kezemen lévő lepke majdnem döglött, ezért nem mozdul, de van ott élő is, rengeteg, nagyon tetszett. Igaz max. 20 faj lehet ami szabadon repked, de rengeteg egyed.

Egyik szálloda ahol laktunk. Nem mesélem el annak részleteit, hogy a foglalt kedvező áru szoba nem állt rendelkezésre, ezért kaptunk egy Deluxe Appartement-t. Duzzogva elfogadtuk...

A szálloda 22. emeletén lévő uszodáról látszott a város, és asszem leszállt egy ufó ... vele töltöttem az éjszakát, aztán a többit is...

Petronas Towers a'la natur. A belépőket előző nap kell megváltani, mivel a sor mindig hosszú, és kora reggel már nincs jegy az aznapi látogatásra. A tornyok előtti tér tágas, jól néz ki, de a tornyok mögötti park, még jobb.