2013. július 2., kedd

Marrakech

Egy, a turisták teljes kiaknázására alapuló város.
Ott hagytuk abba, hogy a repülőtérről taxi helyett, busszal mentünk be a belvárosba, nevezetesen a 19-s busz a Djemaa El Fna téren áll meg.
Az első 3 napi szállásunkat lefoglaltuk előre, bent a medinában, hogy jó helyen legyünk és még térképünk is volt, hogy hol van a Riad Villa Mouassine. Kissé melegben hátizsákkal a hátunkon, elkezdtük keresni a térről kivezető megfelelő utat. Olvastuk korábban, hogy ne üljünk fel alkalmi idegenvezetőknek, és hessegessünk el mindenkit mert csak le akarnak venni. Csapatokban akarják beszervezni a turistákat, összedolgoznak, látszólag az egyik becsületesen vezet téged, míg a másikat elzavarja, de akit elzavar az is a bandához tartozik, szépen kidolgozott koregográfia az egész. Ezek a csapatok NEM veszélyesek, csak el akarnak vinni bizonyos helyekre, ahol méregdrágán vásárolhatsz, illetve idegenvezetői tevékenységéért pénzt vár. Láttunk több turista csoportot, akik csapatokban vonultak az egyik üzletből a másikba, gondolom minden helyen jobban és jobban megkopasztották őket! Asszem a Magyarországon is hódító utaztatós, étkeztetős vásárlásokat is Marokkói know-how-al építették fel.
Szóval az első probléma az volt, hogy abszolút nincsenek utcanév táblák, nincsenek azonnali tájékozódási pontok, viszont vannak szűk utcák ...




mindenhol piac, piac hátán ...





és első alkalommal igencsak el tud tévedni az ember, konkrétan egy idő után selytelmünk sem volt, hogy hol vagyunk, pedig térképünk is volt, és a világon még sehol nem tévedtünk el!
De itt igen, hát mi is eltévedtünk. Miután ezt beláttuk, az újabb kétség, hogy kinek hihetünk? Kiválasztottuk az önként ajánlkozók sorából ( mert 10 méterenként valaki ajánlkozott ), a legidősebb legalacsonyabb fickót és követtük. Gondoltam, ha valami gubanc lesz, ezzel könnyebben elbánunk.
Zegzugos utcákon vezetett minket, és háromszor vissza akartunk fordulni. Legutoljára a szállástól 40 méterre mondtam a fickónak, ha gubanc lesz akkor megeszem. És egyszer csak megérkeztünk egy hihetetlen helyre, ahova egy hét önálló bolyongás után sem találtunk volna oda! És ez nem túlzás! A medinában való közlekedéshez, megérzés kell, és első alkalommal mindenképpen valami vezető, mert nincsenek tájékozódási pontok, nem látsz ki a szűk utcákból, nincsenek térképek, látszik rajtad, hogy elsőutas turista vagy ezért mindenki próbálkozik, és önzetlenül senki nem segít!
MERT Marokkóban SEMMI SINCS INGYEN! És ez végletesen így van!

Miután megérkeztünk a szállásra, adtunk a fickónak egy kis összeget, ami pont a reptéri taxi és a reptéri busz árkülönbözeténél két pohár frissen facsart narancslé árával volt kevesebb. Ha taxival jöttünk volna, akkor a taxis: cécó, és felesleges körök nélkül vitt volna egyenesen a szállásra.

Na mindegy, az első élmény megtörtént.

A szállás csendesnek tűnt, gondoltuk jót alszunk majd. A legfelső szinten voltunk. A szállásunk egy tipikus riad volt ( középső udvar köré épült épület ), 5 szobával. A legfelső szinten egy szoba van, szomszédok nélkül, felettünk az ég, terasz stb... Gondoltuk kipihenjük magunkat a lisszaboni affér után.
Aztán mikor megszólalt az első imára szólító hang napnyugta után, akkor kezdtük sejteni, hogy ez más világ. Hangszórókon jön a felhívás, 5 percig szól magas hangerővel. És amire nem gondoltunk: naponta legalább ötször szólt a hangszóró, és a legkorábbi hajnali fél négy után! A teljes pihenés ugrott, tehát ha valaki aludni akar, az NE menjen a medinába, vagy keressen földszinti szállást, ott talán nem ébred fel a müezzin hangjára. Na ezt is bebuktuk! Semmi baj, ez más világ, és ezért jöttünk!

A szálláson elmagyarázták az utat a Djemaa El Fna térig, mert ez az egyetlen tájékozódási pont, és a medinában bolyongva néha fel lehet fedezni táblákat, ami a térre vezető szigorúan a legkacskaringósabb, és a legtöbb piacon átvezető utat jelöli ...


de jobb híján és kizárólagosan is csak ez az egy tábla létezik. Ha a térről a szállásig tudja az utat, akkor megnyugodhat az utazó, mert a térre nagy valószínűséggel oda lehet találni, persze csak az a kérdés, mennyi idő alatt.

Két napi medinai bolyongás után nagyjából az ember már tudja mi merre van, és a magabiztosságod látszik is rajtad, mert egyre kevesebben akarnak idegenvezetni, és te is egyre jobban felismered a kis csapatokat, mert mindenhol ott vannak, amerre a turisták járnak.
Érdekes, hogy láttunk az ajtókon posta nyílásokat is, ez az örök rejtély hogy mit írnak a levélre címnek?!
Az egész medina egy nagy piac ( szuk ) ...


és hihetetlen, hogy olyan emberek is vannak, akik arra akarnak téged beszervezni, hogy például egy kis piacot megmutassanak: pl: itt ez egy szamár, ez pedig csirke, és itt vannak a fűszerek stb..., és természetesen ezért pénzt vár. Persze nem csinálnák, ha nem lenne néha sikeres akció.
Tehát az emberek mindenből pénzt akarnak csinálni: ha valaki le akarsz fényképezni, vagy csak a boltját, akkor azért is fizetni kell ...

A város medinájában, vagy az mellett lévő nevezetességekből nem sok van, viszont annál érdekesebbek, nem mintha az egész medina nem lenne egy kultúrsokk.


A medina egy fallal körbevett óvárosi rész, ahol autók nem járnak, csak öszvér/szamár szekerek, biciklik, mopedek. Jellemzően a medinában mindig terjeng valamilyen szag, általában szamártrágya szag, mert ugye eső nem esik és a szamarak pedig dolgoznak. De ez nem kellemetlen, szinte észre sem lehet venni.


Aztán árulnak itt mindenfélét, de szó szerint ...


Egyik leghihetetlenebb része a medinának a bőr kikészítő rész, ahol a nyers bőrt dolgozzák fel, a megfelelő szagok kíséretében. A fotókért 2 eurónyi összeget fizettünk.
Beton kádakban vegyszerezik a nyers bőrt ( kb. 36 fok meleg lehet dél körül ) ...


majd lehántják róla a szőrt ...


a bal oldali barna ruhás férfi a felhajtó, és ő szedi le a pénzt a turistákról. Velünk volt egy kis összetűzés, mert követeltem, hogy adja oda a gyerekeknek, és kb 2 perc kiabálás/ordibálás! után oda is adta ...


ezután galamb ürülékbe áztatják hetekig, és a napon kiszárítják ...


egy tábla ( 1 négyzetméter körüli ) kikészített bőr értékesítési ára cca 90 eur.



ideje lenne az embereknek Magyarországon átértékelni a munkáról alkotott képet ...


És a logisztika ...



Vannak a medinának nyugodtabb részei is.
Iszlám bentlakásos iskola:



valamelyik palota ...


La Kotobia mecset, ahova turista nem mehet be ...


és egy régi palota rengeteg gólya fészekkel ...


Érkezésünk estéjén elmentünk vissza a Djemma El Fna térre, hogy megnézzük első nekifutásra, miért is része ez az UNESCO világ örökségének, és miért kábulnak el turisták, hacsak a nevét hallják.
Hihetetlen egy tér az biztos!
A tér La Kotobia mecset felöli végén tömött sorokban várják a turistákat a lovas szekerek. Ha nem látnánk, akkor a masszív lószarszagról tudni fogjuk hol van. Itt áll meg egyébként a reptéri busz is.
Szóval a téren vannak a 
- piacosok, akik standokon árulják a többnyire kínai portékájukat ( marokkói árut csak a medina belső részében találni ), aztán az 
- éttermesek, akik minden este befüstölnek, az egész téren terjengenek a szagok, és lasszóval fogják a turistákat ...


- egyéb szolgáltatást nyújtók, akik mindenféle módon le akarnak venni:
  • karórások, sapkások, kalaposok, nyakláncosok
  • henna festők: minket első este levettek, mondtuk nem akarjuk, de az egyik elkapta a párom kezét és már rajzolt is rá valami rondaságot, azt mondta ajándék: de később elvárta, hogy az ajándékért is fizessünk, persze olyan pofátlan nagy összeget mondott, hogy végül a tizedével is jól járt ( második lehúzásunk )
  • kígyósok,

ha közel mész hozzájuk akkor már dobják is a kígyót a nyakadba, amiért fizetni kell, ha fényképezni akarsz akkor is fizettetnek, vagy elzavarnak ( vagy stikában fényképezel ) ...

  • majmosok: ezek a legtrógerebbek, mert a majom már rád is ugrik ha a közelben vagy, és már fizethetsz is.
  • cipőpucolók,
  • csigások,

fogászok,


  • narancslé árusok: itt minden nap többször is ittunk frissen facsart narancslevet. Rengeteg ilyen pavilon van, és mindegyik folyamatosan kiabál neked, hogy menj oda hozzá.

  • alkalmi színtársulatok: ezek alkalmi színdarabot adnak elő, többnyire nem érteni miről van szó, és a helyiek figyelik őket. DE HA véletlenül egy turista is beáll a tömegbe, akkor egyből kiszúrják, és vércseszerűen megrohanják, hogy fizessen a nézésért.
  • bohócok: izléstelen ruhában odaugranak eléd, ugrálnak, és valamivel csörömpölnek, és persze tartják a markukat, fényképért meg főleg.

Meg kell tanulni a téren kezelni ezeket a helyzeteket. Határozottan vissza kell utasítani őket, és akkor békén hagynak, de mindig jön a helyére másik. Érdemes megtapasztalni. Attól függetlenül hogy érdekes hely, számukra a turista-lenyúlás paradicsomaként rögzült.
Az éttermekben érdemes enni. Mi ott ettünk, ahol a helyiek ettek ...


kedvesek voltak, látszott rajtuk, hogy ők nem a turisták lenyúlására mentek rá, és a kaja/tea is jó, olcsó volt.
Éttermi szolgáltatást általában jobb, ha nem a téren vesszük igénybe, hanem a tér melletti éttermekben étkezünk ...


 Vagy az elvetemültek, a helyiek által látogatott betérőkben próbálkoznak ...


Marokkóban mindenhol tajint vagy kusz-kuszt akarnak a turistákkal etetni. Mind a kettő egyszer elég, íztelen zöldség és hús egyveleg. Van jobb étel is, keressük meg.

Jó hely Marrakech, biztonságos, 4 napot el lehet tölteni ott.


Érkezésünkkor még csak 34 fok körül volt Marrakechben, és az éjszaka 21 fok körülire hűlt le.


Azonban elutazásunk előtt a városban már 45 fok volt, és éjjel sem hűlt 27 fok alá. A hőhullám elérte a közeli Portugáliát is, ahol 35 fokos hőség várt minket a hazautazásunk idején ( Budapesten pedig 23 fok ).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése