Szahara túra - Marokkó

Késő délután érkeztünk meg Zagorába. Zagora egy régi kereskedő város, és a Szaharán átvezető karaván utak kiinduló helye ( ebből ma már nem sok látszik ). Innen Timbuktuba - Mali ( át a sivatagon ) 52 napig tartott az út a teve karavánoknak, itt tankoltak fel, mielőtt nekivágtak a dűnéknek.
Szóval kerestünk szállást, és a Chez Ali nevű kisebb vendégházban szálltunk meg. Mint megtudtuk a magas hőmérséklet miatt a turista szezonnak vége...

és már csak az elvetemültek jönnek túrázni a Szaharába. Mi azért gyorsan megszerveztük, és másnap reggel hajrá. Megkérdezték, mikor akarunk indulni: fél 10-kor vagy tízkor. Mi a korábbi időpontot választottuk, de ennek ellenére fél 11-kor indultunk. Mohamed a sofőr ( nemrég nősült, gyereke nincs, de legalább 5 gyereket szeretne ), rendes ember egy 4x4-s terepjáróval vitt minket Zagorából a sivatagi táborunkba ( 170 km ).
Közben a program szerint megálltunk egy helyi kisvárosban, Tagounite-ben, ahol megmutattak nekünk egy tipikus kasbah-t ( sárból tapasztott település, ahol élnek az emberek ). Minden annak megfelelően épült, hogy kizárják a nagy meleget, és elviselhető hőmérsékletet tartsanak a házakban. Esőcsatorna, eső elvezetés az nincs, hisz nagyon ritkán esik, viszont van 50-55 fok körüli hőmérséklet nyáron, amit az itteniek is nehezen viselnek. A szemközti falon lévő ablakot nevezik "berber telefon"-nak, mivel az asszonyok az utcán álldogálva beszélgettek a ház lakóival, akik az ablakból nézték a hömpölygő tömeget :-) ...

a temető ...

fazekas műhely ...

festik az elkészült agyag edényeket ...

Aztán tovább M'Hamid felé. Útközben megálltunk egy nyilvános kútnál. Kb 20. méter mély kútból mindenki magának húzza fel a vizet évszázadok óta, a helyiek nagy becsben tartják ezeket a helyeket...

M'Hamidban egy kis ebéd, majd kora délutáni henyélés, megvártuk hogy a hőmérséklet kissé csökkenjen ...

Délután 4 körül elindultunk a sivatagi táborhelyünk felé. Kaptunk egy vezetőt, ő a kék turbános: Rashid, aki az elkövetkezendő három napon végig velünk volt, bármi kellett segített. Sem a Mohamed, sem Rashid nem volt tolakodó, rendesek voltak, mindig rendelkezésünkre álltak.

M'Hamidtól cca. 70 km-re volt a szálláshelyünk a dűnék között. Út ( egy sávos aszfaltozott ), csak M'Hamidig vezetett, utána a sivatagon át megérzés alapján.

M'Hamid

A helyiek próbálnak gátat szabni a sivatag terjeszkedésének, homokfogókkal kerítik körbe a várost ...

A hegyek fokozatosan eltűntek, a kősivatagot pedig felváltotta a homok ...

éppen az úton állunk ...

kezdetben itt-ott volt valamiféle növényzet ( hogy honnan szedik a vizet, azt nem tudom ), de később egyre gyérebb lett ...

Út közben megálltunk egy oázisnál. A kép alján látható sötét üregből szivárog a víz, ami idevonzza a környék állatait is ...

Napnyugta előtt érkeztünk meg táborhelyünkre ...

csak mi voltunk a táborban ...

a sátrunk ...

az alvó berber ...

Csend volt, igazi csend. A szél sem mozdult. Azt hiszem ezért érdemes volt ...

Másnap tevegelés, egy cca. 14 km-re lévő oázisba, vissza a kősivatagba ...

vezetőink ...

a kép jobb felső részén a távolban egy fa látható, ott álltunk meg pihenni ..

a fa közelebbről ...

az akácia valamilyen anyagot/mézgát választ ki magából, amit begyűjtenek, és a vízbe rakva frissítőként használják ...

3 óra tevegelés után megérkeztünk az oázisba, és a pálmafák alatt stresszeltük magunkat délután 4 óráig ...

Ha valaki biciklivel menne, itt vannak a GPS koordináták a kút melletti pálmafán ...

Délután vissza a táborba ...

a dűnék között kemény felszín tűnik fel, főleg a kő és a homok sivatag határán. Azt mondják, ez a régvolt tengerfenék, merthogy a Szahara helyén valaha tenger volt. Az tény, hogy a sivatag alatt majd mindenhol van víz, táborunkban is szivattyúval hozták a felszínre. Ez a víz viszont sós, nagyon sós, a visszahúzódott tenger maradványa lehet, ivásra alkalmatlan ...

és a szellemlovas ( szellemtevés ) ...

A sivatagban a hőmérséklet nappal 55-60 fokig ment fel, éjszaka 18 fokra csökkent le ( mikor ott voltunk ). Naplemente körül kellemes volt a hőmérséklet egy kis sétához a dűnék között, mindenképpen érdemes volt eljönni az Erg Chigaga-nak nevezett dűnék közé ...

Második éjszakánkon hajnaltól el kezdett fújni a szél. Reggel 8 körül vezetőink sürgettek minket, hogy pakoljunk össze és menjünk, mert homokvihar közeleg. A szél egyre erősebben hordta a homokot. De nem a nagyszemű homokot, hanem olyan volt mintha púdert hordana a szél: mindenhova belement ...

ekkor nyugtáztuk, hogy ez nem a mi világunk, és kívülálló alkalmi berbereknek: vezető és 4x4 terepjáró nélkül, az életben maradás esélye a dűnék között eléggé lecsökken. Úgy tűnik a tevék nem így gondolják ...

szinte semmit nem lehetett látni a homoktól, de a tevék rendületlenül mentek valamerre, és a sofőrünk is tudta az irányt ( GPS nélkül ), holott max. 20-50 méterre lehetett csak látni.
Kikeveredtünk a sivatagból, majd vissza Zagorába, és másnap Marrakech-be ...