Marokkó a végletek és a végletes változatosság országa. Ízelítő abból a korból, amikor még nem özönlötték el a kínai termékek a világot, amikor az élet ( főleg a városon kívül ) még nem a pontosan szervezett időbeosztásról szól. Furcsa kettősség tapasztalható az országban: egyfelől a turista biznisz tökéletes kiaknázása, másfelől egy kellemes élhető világ.
Portugálián keresztül Lisszabonból utaztunk Marrakech-be repülővel. Budapesten 24 fok volt, Lisszabonban 21 fok, Marrakechben pedig 35 fok.
Lisszabonban töltöttünk egy éjszakát egy hostelben.
Az este eléggé zajosan telt, mivel a szomszéd szobákban fiatalok buliztak hajnalig. Aztán mi is korai ébresztőt tartottunk nekik: a szobánkban található két fém! éjjeli szekrény többször is nagy robajjal felborult, és hamarosan hallottuk amint felébredtek az éjjeli vitézek.
Gondoltuk, majd kipihenjük magunkat Marrakechben, de hát az imára hívó hang teljesen másképp gondolta...
Busszal közelítettük meg a belvárost, mivel a reptéri taxisok csak dupla áron hajlandóak bevinni a városba. Persze akkor még nem tudtuk, hogy elsőmarokkói utasként a különbözetet hamarosan leveszik rólunk ( erről majd a Marrakech résznél ).
A buszból kaptuk az első benyomásokat: a műanyag, pálmának álcázott adótornyot nem láttunk még sehol.
Marrakechben kétféle taxi van: a petit taxi ami a képen látható kis méretű, általában rozoga taxi, ami csak rövid távolságokon mozoghat, és a városból nem mehet ki. A másik általános taxi: a grand taxi, ami egy még rozogább mercédes taxi ( kb 20-25 év közötti átlagkorú ), és ez kimehet a városból, cserébe izgulhatsz, hogy mikor döglik be. Persze légkondi egyikben sincs, az ablak sehol nem működik, mindig le van húzva, és az autó csörög-zörög; viszont olcsó, ha kellően le tudod alkudni.
Javasolt a buszok használata, ami olcsó, tiszta, kultúrált.
Marrakechben 3 napot töltöttünk, majd elutaztunk az Atlasz hegységen túlra, a sivatag mellé: Zagorába.
Szépen kiszámoltuk, hogy mikor kell indulnunk, hogy elérjük a buszt. Azonban sajnos Marrakechben előfordul, hogy az óra nem a jó időt mutatja ...
Beültünk egy taxiba, miután lealkudtuk a viteldíjat. Elindultunk, és véletlenül rápillantottam a taxis órájára. Nevetve mondtam neki, hogy nem jól jár az órája. Erre mondta, de igen ez a jó idő. Ekkor gyorsan levert a víz, mivel 12 percünk volt a busz indulásáig, és elvileg az indulás előtt fél órával a csomagok adminisztrálása miatt meg kell jelenni az állomáson. Erre nekünk mind 12 percünk volt: szóltam a sofőrnek, hogy csapjon a lovak közé. Lelkes volt, és 10 perc alatt legyűrte a városi forgalmat, így maradt két percünk az indulásig. Persze Marokkóban mivel semmi nem indul akkor, mire ki van írva, ezért utólag kiderült, kár volt sietni, hisz úgyis fél órás késéssel indultunk.
Ez a késés egész Marokkóra jellemző, nem siet senki, úgyis késik minden ( egyedül a reptéri busz volt percere pontos ).
Beültünk egy taxiba, miután lealkudtuk a viteldíjat. Elindultunk, és véletlenül rápillantottam a taxis órájára. Nevetve mondtam neki, hogy nem jól jár az órája. Erre mondta, de igen ez a jó idő. Ekkor gyorsan levert a víz, mivel 12 percünk volt a busz indulásáig, és elvileg az indulás előtt fél órával a csomagok adminisztrálása miatt meg kell jelenni az állomáson. Erre nekünk mind 12 percünk volt: szóltam a sofőrnek, hogy csapjon a lovak közé. Lelkes volt, és 10 perc alatt legyűrte a városi forgalmat, így maradt két percünk az indulásig. Persze Marokkóban mivel semmi nem indul akkor, mire ki van írva, ezért utólag kiderült, kár volt sietni, hisz úgyis fél órás késéssel indultunk.
Ez a késés egész Marokkóra jellemző, nem siet senki, úgyis késik minden ( egyedül a reptéri busz volt percere pontos ).
Az út 11 óra volt Zagoráig. Nem a távolság miatt, hanem az Atlaszon át vezető út miatt. Az átlag sebesség 40 km/óra körül alakult, az Atlaszban 50-100 méterenként erős kanyar, fékezés, emelkedő, lejtő stb., és mindez 120 kilométeren keresztül.
Az odaúton csak egy ember hányt ( csak félig volt a busz ), de a visszafelé vezető úton ( tele volt a busz ) 3 felnőtt és 2 gyerek dobta ki a taccsot. A helyzet oly tragikus lett, hogy a váltó söfőr is hátrament megnézni, hogy van-e elhullás, mert hát olyan hangok jöttek, és igazán senki nem mert hátrafelé nézni, mert hátha ihletet kap. Gyanítom autóval sem kellemesebb az út, ezért dedalon-huszárok ne merészkedjenek a környékre.
Az odaúton csak egy ember hányt ( csak félig volt a busz ), de a visszafelé vezető úton ( tele volt a busz ) 3 felnőtt és 2 gyerek dobta ki a taccsot. A helyzet oly tragikus lett, hogy a váltó söfőr is hátrament megnézni, hogy van-e elhullás, mert hát olyan hangok jöttek, és igazán senki nem mert hátrafelé nézni, mert hátha ihletet kap. Gyanítom autóval sem kellemesebb az út, ezért dedalon-huszárok ne merészkedjenek a környékre.
Pedig a busz teljesen jól felszerelt volt, kitűnő állapotban, de mire megérkeztünk, a mi gyomrunk is cafatokban lógott.
Leírhatatlan az Atlaszon átvezető út ...
de jó kihívás, ha valaki a határait akarja feszegetni.
Zagorába késő délután érkeztünk meg. Az út Agdes után a Draa folyó völgyében haladt vagy 100 km hosszan.
A helyiek elmondása alapján a Draa folyó az élet forrása azon a vidéken, de az időjárás változás miatt évről évre csökken a vízszint, és emiatt nagy az elvándorlás. Tavaly Zagorában a Ramadán idején annyira meleg volt, hogy a helyiek sem bírták, ezért teljesen kiürült a város. 55 fok felett volt a hőmérséklet heteken át.
Zagorában kerestünk egy szállást, és még aznap este megszerveztük a sivatagi túránkat. Zagorbán elmondták, hogy most már a szezon vége van, nagyon meleg napok jönnek, kevés a turista, de érezzük jól magunkat, a sivatagban 55-60 fok lesz nappal.
 |
| Zalai berber |
Persze a busz ekkor is késve indult, majd indulás után 300 méterre megállt, felfúvatta a kerekeit, majd 10 perc múlva ismét megállt egy faluban, ahol a sofőr leszállt ( mindenki a buszon maradt ), és vagy 10 percen keresztül kedélyesen elbeszélgetett valami ismerősével, látszott, hogy nem zavarják az utasok.
Mikor sikerült ismét elindulni majd 1 óra késéssel, igencsak be akarta hozni az időt, és ennek volt köszönhető, hogy az Atlasz hegységben meghánytatta az utasokat.
Miután leszállítunk Marrakechben, gyorsan béreltünk egy grand taxit ( a tragacsabb fajtából ), és avval a lendülettel elutaztunk egy hegyi faluba, ami kiindulási pont volt az Atlaszban töltött 5 napos túránknak.
Sikerült egy nagyon jó szállást kifognunk: Riad Imlil, és mivel mi voltunk az egyedüli vendégek, ezért féláron szálltunk meg.
5 aktív pihenéssel töltött napot voltunk a hegyekben. Utána a szálló tulajdonosával megegyeztünk, hogy elvisz minket vissza Marrakechbe. Hogy ne legyen ez sem egyszerű, félúton az autónak beálltak a fékei, így egy 2 órás kényszerpihenő után érkeztünk vissza Marrakechbe, ahol eltöltöttük az utolsó éjszakát és másnap indultunk haza.
Természetesen mivel Marokkóban vagyunk a repülő több mint egy órás késéssel indult, így az utazó németek lekésték a csatlakozó járatot.
Persze mi csak mosolyogtunk, hiszen tudtuk, hogy az örökös késéssel is jól együtt lehet élni, hisz mi mást sem tettünk az elmúlt két hétben.
Ha megkérdezné valaki, hogy:
- Marokkó biztonságos? Azt mondanám teljes mértékben!
- Marokkó szemetes? Azt mondanám: nem érik el Egyiptom szintjét, de lenne mit javulni!
- Marokkóba bárki menjen? Azt mondanám: csak az ütésállóbb fajtából ( persze itt a hátizsákos utakra gondolok, nem a gondosan megszervezett turistakopasztó utakra gondolok ).
- Meddig marad Marokkó? Azt mondanám max. 5-10 évig még, utána kezelhetetlen lesz a népesedés, az időjárás változás, a hulladék kezelés és elözönli a kínai piac.
- Mi mennyibe kerül Marokkóban? Azt mondanám: nagy eséllyel sohasem tudod meg, általában annak a negyedébe-ötödébe.
- Mi mennyibe kerül Marokkóban? Azt mondanám: nagy eséllyel sohasem tudod meg, általában annak a negyedébe-ötödébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése